A tegnapi napon szerét ejtettem, hogy meglátogassam a babakiállítást a Vigadóban. Most már előrelátó voltam, mert előbb felhívtam őket telefonon, hogy megkérdezzem, nyitva tartanak-e? Igennel feleltek, ezért elindultam. Majdnem nyitásra érkeztem, és kellemesen lepődtem meg, mert már jó páran voltak. Már a bejáratnál meglepetés ért, mert egy széken egy idős asszonyság ült, esernyővel a kezében, tisztesen kopott ruhában, fűzős bakancsban, ócska táskával a kezében. Figyelmesebben megnéztem, és babának bizonyult!

További meglepetés volt az, hogy milyen erős az irodalmi téma. Megszemléltem egy XVIII. századi fekete díszruhába öltözött idős nőt, és az első, ami eszembe jutott róla, hogy ilyennek képzeltem Jenőy Kálmánné nagyasszonyt, azzal a különbséggel, hogy ő kálvinista volt, tehát nem hordhatott olvasót. Aztán a következő sarkon szembetaláltam magam Harry Potterrel, aki éppen kividdicsedzésre készülődött. Hogy folytassam az irodalmi szereplőket, volt Holden Caulfield, Madame Chauchat, Hans Castorp. Mellettük egy rokokó ruhás, rizsporos parókájú dáma, aztán egy tinédzser lány, Cécile felirattal. Rájöttem, hogy ő alighanem Cécile Volanges lesz, a Veszedelmes viszonyokból, eszerint a mellette álló nő Merteuil márkinő lehetett. Viszont fájón nélkülöztem Valmont vikomtot. Némi kárpótlást nyújtott a tőlük nem messze lévő Miss Elizabath Bennet és Mr. Darcy a népszerű sorozat után alkotott figurája. Továbbá megnézhettem Agatha Christie-t írás közben, mondhatom, örültem neki. Nem csak a babák, de a környezetük is részletesen ki volt dolgozva, Christie pl. egy miniatűr írógépet vert. Néhány esetben az iparosok ünnepi viseletét is ábrázolták. Volt olyan sváb páros is, ahol egy hétköznapi takaros kékfestő ruhában a nő, klumpában, ing-mellény-nadrág-kalap összeállításban a férfi.

Úgy vettem észre, népszerű Mátyás király kora, az egyik jelenetben az egyszer volt Budán kutyavásár témát ábrázolta, de szerepelt a krónikaíró Kálti Márk is, persze, nem azonos képen. Jó néhány trubadúr, udvarhölgy, és egy udvari bolond is, aki igazán nélkülözhetetlen személy volt.

Volt múlt századbeli kalapszalon, néhány nézegető-próbálgató hölggyel, volt egy kártyázó társaság, egy, szecessziós ruhába öltözött, bubifrizurás lány, nagyon sok, szebbnél-szebb népviseletbe öltözött baba. Voltak olyan csöpp kis életképek, hogy egy üvegkalitkába kerültek, ilyen volt pl. a japán teaházat ábrázoló életkép.

Maga a kiállítás három, nem túl nagy szobára terjedt, de ezt jól használták ki, áttekinthető, jól megvilágított helyen voltak a figurák, bőven volt hely a látogatók számára is, még néhány fotelt is elhelyeztek, hogy aki elfáradt, onnan szemlélődjön. Szerda délelőtt volt, de amikor elmentem, már vagy húszan voltak, úgyhogy azt hiszem, népszerű rendezvénynek bizonyult, érdemes megnézni.

Mint látható, maradtam a belvárosnál.