Még erre:

"Az Ószövetség a testtel foglalkozott, nem a mennyben látták Isten országát, hanem itt a földön."

Nem lélekben kell megkeresztelkednünk, hanem a vízben.

Akkor János keresztsége továbbra is érvényben van,  mert Jézus keresztsége (a lélekbe bemerítkezés), ezt nem váltotta fel."

Had mondja kicsit ellent. Az ószövetség első lapján olvasható, hogy Isten belelehelte a leheletét (szellemét) a porba (testbe) és így lett élő lélekké az ember. Tehát már a Biblia pár fejezete ellentmond annak ami mondasz, hogy csak a testtel foglalkozna, hanem ahogy mondtam, az ember esetében elválaszthatatlan egységnek veszi a testet a szellemmel (amíg meg nem hal), ami így együtt a Nefes, azaz amit léleknek fordítanak. A lélek az egész embert jelöli. Nagyon fontos megérteni, hogy egészen más a görög gondolkodás, ami kettőt lát, testet és lelket. A Bibliában a szellem van fölül, az az, ami életet, ami életet ad, megeleveníti a port, ami így feltöltődve a szellemmel válik élő lénnyé, lélekké. (ha ez elmegy, akkor az halál, újra porrá lesz a test) A lélek túlképpen az egész ember, nem annak egy alkotórésze. Ez egészen más gondolkodás. Tehát mivel ilyen egység van, a testiek mindig a felsőt, a szellemit fejezik ki, így pl. a megkeresztelkedés is vízben történik, ami kifejezi azt, ami Szellemben megy végbe, ezért mondja azt, hogy szükség néktek víztől és Szellemtől születni. Nem csak Szellemtől, hanem víztől is. (Nikodémussal való beszélgetésben) A víz, mint testi cselkedet elpecsételi azt, ami Szellem szerint térténik. Itt is látszik, hogy ebben a gondolkodásban a testi cselekedet párban jár a Szellemivel (és nem lelkivel). Amúgy Jézus tanítványai is vízbe merítettek, és utána pünkösdkor is vízbe merítkeztek azok, akik Jahusua hitére tértek, az ő nevében. Ilyen csak lelki keresztelkedésről, amit te mondasz mit sem tudnak, nem szólnak.