PÜNKÖSD REGGELIG

 

Háromszor bőgött fel a vad sziréna -
Sok, agyhalott piás ült asztalok mögött,
Tivornya-rongy idő az éj után szökött,
Kopár az irgalom a Júdás hajnalon.

 

Költők meséit ünnepelték éjjel:
Elégtek arcok, képek, holdas éjek,
Szemek mögé hajolt a néma fájdalom,
Nyilallt a Jaj, az alabástrom hajnalon.

 

Ma reggel "Háromszor zúg sziréni hang",
Feltámadásra és halálra szánva,
Jézust dicsérve ítél az Úr dörögve:
Rossz volt a terv, mi embert szült halálra.

 

Égett az elme, mint a fáklya lángja,
Liliom eszmék estek sírt gyalázva,
Keresztfa árnya mered már az égre:
Reményünk függött rajta megfeszítve.

 

Ki hozta el nekünk a sárga csillagot?
Ki szórja itt közénk a mammon írmagot?
Pokoli mániák raknak reánk igát,
Tanító Mesterünk sem élhetett tovább.

 

Háromszor hal meg értünk hajnalonta,
Hatágú, stigma csillag jele éget,
Zsiresztény templomok, Júdás pribékek
Jézust körül metélve ünnepelnek.