És itt a befejező rész a Norwegian Jade fedélzetén eltöltött 2 hetes mediterrán hajóút utolsó napjairól - ezeket a sorokat már itthonról írom.
Kusadasi után egy újabb, az utolsó tengeri nap következett. Igazi lazy day volt, késői ébredéssel, bekaptunk valami könnyed reggelit az egyik önkiszolgáló étteremben, aztán napozgatás, olvasgatás a Haven-ben és a medencék mellett. Igazi érdekesség volt a kapitány, a főmérnök és a hoteligazgató részvételével tartott kérdés-felelet óra, ahol az utasok bármit kérdezhettek a hajó életével és menedzselésével kapcsolatban. A válaszok tele voltak jó kis sztorikkal, eléggé szórakoztató és informális volt a beszélgetés.
Azon topiktársak számára, akiknek a hajózás még mindig kicsit a misztikum kategóriájába tartozik, íme néhány adalék, alapul véve az NCL Jade működését. Ez egy középkategóriás, 93 ezer tonnás hajó, 1.100 fős személyzettel (jelenleg 65 országból), és 2.400-500 utas kapacitással.
A hajón a személyzet három főosztályban dolgozik:
- A fedélzet (deck), amelyet a személyzeti kapitány vezet, ide tartoznak a hídon, a fedélzeten, az orvosi, a biztonsági és környezeti részlegekben dolgozó alkalmazottak,
- A gépház, amelyet a főmérnök vezet, ide valamennyi gépházi, elektronikus és hűtő-rendszerekkel foglalkozó stábtag és a technikai hotelszemélyzet. Ők tartják karban a hajó valamennyi echanikus, elektronikus és szellőztetési berendezéseit,
- A hotel, amelyet a hoteligazgató (a második ember a hajón) vezet, ez a legnagyobb főosztály, közel 900 alkalmazottal. Ide tartoznak a konyhákon, az éttermekben, a bárokban, a takarítási osztályon és a szórakoztató osztályon dolgozók. Közöttük is a legnagyobb osztály a 600 fős étel- és ital osztály....
A Norwegian Jade pár szempontból különleges hajó: egyrészt 2006-os vízrebocsátása után Pride of Hawaii névre kersztelték és az NCL amerikai részlegében dolgozott, ráadásul amerikai zászló alatt, amely ritkaság. A hajó megépítése kb. 510 millió USD-be került, és 2 évig tartott (a németországi Meyer Werft gyárban, ahol a többi NCL hajó is készül.
2009-ben keresztelték át Jade-re, miután Hawaiiból Európába helyezték át, azóta az év teljes időszakában európai desztinációkra látokat.
A Jade 15 szintes, maximális sebessége 25 csomó (mi maximum 20 csomóval haladtunk), majdnem 300 méter hosszú és 37 méter széles. Az utasokat 12 lift, a személyzetet további 10 lift szállítja. Egy normál 7 napos útra vételezett üzemanyag és ellátmány kábé 12-13 napra elegendő, ha bármi közbejön.
Szóval a tengeri napon ebédre Joao, az ital- és ételosztály vezetője tartott bemutatófőzést a nyílt tűzön a medencék mellett, tenger gyümölcseiből készített paellát egy hatalmas serpenyőben, amelynek óriás sikere volt, így kétszer kellett főznie....közben tátott szájjal filmezték több tucatnyian :-)))
Ebéd után koktélozás, napozás, zenehallgatás a medencék mellett, igazi laza hangulatú semmittevés következett, snacket a hajó hátulján levő Great Outdoors kajáldában fogyasztottunk, közben merengve néztük a hajó után húzott csíkot a láthatárig...
Este indiai témájú kaják voltak az fő önkiszolgáló étteremben, avagy curry curryvel....ebből sikerült úgy bezabálnom, hogy komoly rosszullét jött rám hajnalban (pedig este próbáltam normalizálni a helyzetet pár Jamesonnal a kaszinóban....)
Hál’ az égnek a Jade másnap, pénteken, menetrendszerint, 11 órakor futott be Split kikötőjébe, így volt idő rendezni a sorokat...
Kiszállás után gyorsan kerestünk egy autókölcsönzőt, a spontán terv az volt, hogy megpróbáljuk 6 óra alatt megjárni a Krka nemzeti parkot, ahol a híres vízesések is vannak. Ez Splittől kábé 90 km-re van. Sikerült aránylag hamar autót bérelni, Krka meglátogatását pedig mindenkinek ajánlom, csodálatosan vadregényes és szép a táj, lehet fürödni is, vagy csak túrázni.
5 körül visszaértünk a Splitbe, elköltöttük a maradék kunát, majd a hajón frissültünk fel, mert várt minket az utolsó este nagyon kellemes programja: Jovo Sekulovic, a hajó hoteligazgatója, miután meghallotta, hogy magyarok vagyunk, meghívott minket egy vacsorára a Cagney’s éttermbe (mindig szerettem volna ott vacsizni is, mert kiváló steakhouse hírében áll), az pedig igen nagy megtiszteltetés, hogy a hajó második embere meghív vacsizni.
Jovo fantasztikus volt, igazi tengeri ember, aki Dubrovnikban született, és több nagyobb cégnél futott be karriert. Nagyon kellemes estét töltöttünk el, tele sztorizgatásokkal, életutakkal, és a híres filet mignon-ban sem csalódtam közben...Jovo-val barátokként váltunk el.
Sajnos az utolsó este lévén eljött a pakolás ideje, a bőröndöket éjfélig kellett kirakni a folyosóra (hacsak nem akartad magd lecipelni). Pár dollárt még elvesztegettem a kaszinóban, de sokkal nagyobb szórakozás volt a magyar zenész meghallgatása, aki több bárban is játszott és a közönség szószerint megőrült érte, fergeteges bulikat varázsolt.
Az utolsó nap. Mindig szomorú, ahogy a hajó kiköt és te tudod, hogy ennyi volt, nincs több hosszabbítás, itt az ideje a kiszállásnak. Utolsó reggeli a Cagney’s-ben, közben a különböző színkódú csomagok utasait szólították a kiszálláshoz szép sorban. Lakosztályutasként a privilégiumok közé tartozik, hogy 10 óráig bármikor elhagyhattuk a hajót, így nem volt sietős. Közben néztük, hogy a kikötőben társaságként ismét az MSC Lirica és Poesia, valamint a Holand-America Nieuw Amsterdam, a Celebrity Constellation (az egyik legjobbra tartott fedélzeti szolgáltatással), valamint egy Seabourn hajó volt ott.
Végül elbúcsúztunk Rufino-tól a butlertől, Miller-től a stewardtól, és Bruno-tól a concierge-től, aki le is kísért minket a fedélzetről.
Isten veled Jade, valszeg ez volt az utolsó alkalom, hogy együtt hajóztunk (a Jade ősztől átkerül az USA-ba, más hajó érkezik helyette Európába), de nem csalódtunk az ismételt találkozásban a 2012-es hajózásunk óta. Ez egy fantasztikus hajó, jókedvű, barátságos és szolgálatrakész személyzettel és csodaszép desztinációkkal.
A csomagok összegyűjtése után taxival irány a velencei reptér, ott pedig az őskáosz....inkább hagyjuk, de az olaszokra ráférne némi oktatás....
