rájuk vonatkozó fölfigyelés lehetősége következésképp sokrétű, értelmezése pedig esethez kötött.

A nyakperecek germán magyarázatához ezenkívül gyakran be szokás vonni a torquest viselő császári testőrök képi ábrázolásait. Ám itt mégis, mint a megfelelő fejezetben látható lesz majd,(*179) egy ex silentio következtetésről van szó. Ezek a katonák nyakpereceiket nem azért viselik, mert germánok, hanem római hivatali jelvényként: a toroknál viselt torquesek legkésőbb a 4. század kezdetétől a római sereg gyakran alkalmazott kitüntetései(*180) és a cirkuszi versenyek győzelmi díjai.(*181) Vegetius az arany nyakpereceket a szabályos rangfokozatok jeleként írja le, amivel nagyobb ellátási fejadagok járnak együtt.(*182) Ezt Zosimus is megerősíti, amikor a császári szolgálatban lévő gót lovasokról tudósít, akik szolgálataikért arany torokpántokat és ezzel együtt járó jobb ellátást nyertek.(*183) Ambrosius(*184), Sidonius Apollinaris(*185) és Johannes Chrysostomos(*186) is írnak katonai kitüntetésként arany nyakperecekről. Prudentiusnál kiderül, hogy az arany nyakperecek a draconariusok szokásos fölszereléséhez tartoztak.(*187) A Carnuntumból a 4. század végéről való arany nyakperecet a Felices Tun[gri] felirattal – az egyetlen régészeti nyakpereclelet, ami biztosan római katonai jelvényként szolgált – Michael P. Speidel az egység említése miatt, ami bizonnyal a Notitia Dignitatumban szereplő Sagittarii Tungri, nem egy kitüntetésként vagy ajándékként tárgyalja, hanem ugyancsak egy hadijelvény-hordozó rangjelvényeként.(*188) A 6. századból kapcsolódik még egy beszámoló mindehhez Prokopiustól, Belisar az érdemes katonákat karperecekkel (ψέλλια) és nyakláncokkal (στςεπτοί) tüntette ki. (*189) Miként a gót szövetségesek Zosimusnál nyakpereceket kaptak, a szövetséges (s amúgy klasszikus-toposszerűen öltöztetett) alánok és gótok a konstantinápolyi Theodosius-obeliszk alapján ugyanúgy nyakpereceket viselnek,(*190) mint a magas udvari alkalmazottak az azonos emlékművön.(*191) A nyak- és mellettük a karperecek eredeti szerepükön túl ugyancsak leletekben és írott forrásokban kincsek fontos részeiként kimutathatók.(*192)

Ha a nyakperecek ily kétségtelenül különféle funkciókat egyesíthettek magukban, akkor az előttünk lévő kontextusban csaknem kizárható, hogy Maurus hastatus nyakperecét germán szimbólumként hordta volna. Nagy valószínűséggel hivatali jelvényként vagy a seregben szerzett érdemeiért kapta(*193), mint kortársa, akinek sírkövét Ablában (Almería, Spanyolország) találták meg és akit Julianustól egyebek mellett a testőrségben nyújtott szolgálatáért nyakpereccel tüntették ki.(*194) A Julianust megkoronázó nyakperec germán értelmezésénél még valószínűtlenebb a szóbanforgó koronázási rituáléhoz a germán jelleg társítása.