Azóta tudom, hogy mi a vers.



Wass Albert

A vers

Nem úgy fakad a vers, 
ahogy Ti gondoljátok, 
nagy véres harcok árán, 
bús, könnyes csókok árán: 
nem úgy fakad a vers. 
A vers csak születik, 
mint ahogyan születik a szél. 
Vagy a virág. 
Vagy a falevél. 
Szellő a vers, 
s én azt hiszem, 
a Végtelen küldi vele nekünk 
Világ-virágok bűvös illatát, 
s amint szívünkön lopva illan át 
lepergeti az érzés-szirmokat. 
(Alkony felé 
egymásnak furcsa kékes titkokat 
hegyek üzennek így.) 
Mikor a vers fakad, 
egy pillanatra minden más megáll. 
Csak alig-alig dobban a szívünk, 
mint patak, akit a tél mederbe zár. 
Egy pillanat... 
s a lelkünkön lábujjhegyen megy át 
egy messziről jött csöndes idegen. 
Tavaszi szél oson át néha így 
az alvó ligeten.