Én meg azt mondom, kedves Milu, hogy egy versben még a rímnél is fontosabb a hangulat, az emóció, amit kelt az olvasóban. Ilyen értelemben akár még szaggatottan 'ritmustalan' is lehet a mű. Mert nem kell, hogy a vers elandalítson, nem kell, hogy énekelhető legyen ahhoz, hogy megérintsen valakit. Túl vagyunk már a klasszikus értelmezésén a költészetnek, nem 'csak' Petőfi, nem csak Babits és Arany János stílusa lehet az ideál.

Csak kapásból mazsoláztam egy kicsit és találtam az alábbi művet, amelyben pl. alig található rím és mégis -szerintem- szép vers.

Kiss Dénes

Időző


Meg kell fejtenem ki vagy
mit akarsz velem
mennyi benned az áhitat
a barátság a szerelem
Visz-e szorongás
napfényes utcákon át
az élesre csiszolt őszben
hol mint kristályrácsok
villantják puszta fakoronák
a Nap cserepeit
s pókháló ejti csapdába
az időtlent

Meg kellene fejtenem e nagy
szelidgesztenyék alatt
vonásaid keresztrejtvényét
csönd-kondító pillantásodat
s ki vagyok neked
te nekem ki vagy?
Hadd tudjam meg
e tiszta szavú őszben
amiért e végtelen pillanat
ragyogó tisztásán
elidőztem