A Nyugat népei a Vejlüe (Weilüe – vagyis a Vej dinasztia rövid története című, Jü Huan Kr. u. 239-265 között szerkesztett) szövegéből, ami a Szankuocse csuan 30 (Sanguozhi zhuan 30 – megjelent Kr. u. 429-ben) idézetében maradt meg.

2. szakasz – A celu (Zilu) törzsek

 

A celuk a hsziungnuk (xiongnu) közül származnak. A hsziungnuk a ce [zi] nevet használják a rabszolgákra. Korábban a Csienvu időszakban (Jianwu – Kr. u. 25-55) a hsziungnu gyengévé vált és szétszéledt. Rabszolgáik elfutottak és a Csincseng (Jincheng), Vuvej (Wuwei) és Csiucsüan (Jiuquan) (parancsnokságok) területén rejtőztek el, a Hej Suj (Hei Shui – 'Fekete folyó') és a Hszi Ho (Xi He – 'Nyugati folyó') területétől északra.

Keletről nyugatra vándorolva nyájaikat gondozzák víz és legelő után kutakodva. Betöréseket hajtanak végre Liangcsou (Liangzhou) területe ellen. Törzseik folyamatosan gyarapodtak amíg számuk több tízezer emberre nem szökött.

Nem olyanok mint a keleti törzsek, akik a hszienpik (xianbi). Nem egyetlen fajtához tartoznak mindannyian. Vannak köztük tahuk, tinglingek és ugyancsak nagy számban élnek köztük csiangok is. Ez azért van így, mert eredetileg a hsziungnuk rabszolgái voltak.

A Han korszak (végének) és a Vej időszak (kezdetének) ideje alatt (kb. Kr. u. 220) az egyik nagyfőnöküket Tantónak (Tantuo) hívták. Halála után néhány nagyfőnökük, az ő leszármazottai, délen éltek a Kuangvej (Guangwei) (parancsnokságbeli) Lingcsü (Lingju) (prefektúra) határának közelében. Egy bizonyos Tukuj (Tugui) (megtámadta a területeinket) és több alkalommal is föllázadt. Liangcsou (prefektusa) ölte meg őt. Most Saoti (nevű főnökük) van.

Időnként ezek a törzsek eljönnek hódolni, máskor azonban visszahúzódnak és bujkálnak. Gyakran okoznak gondot a nyugati tartományokba vezető utakon.

10. szakasz – korábbi tévedések

 

Régebben tévesen gondolták, hogy Tiaocse (Tiaozhi – Harakené és Susiana) nyugatra van Ta Csintől (Da Qin – római terület). Most tudjuk, hogy keletre van. Régebben azt is tévesen gondolták, hogy erősebb Anhszinál (Anxi – Parthia), de függő terület lett, melyről azt mondják, hogy Anhszi nyugati határát jelöli. Régebben azt is tévesen gondolták, hogy a Zso suj (Ruo Shui – 'Gyenge folyó') Tiaocsétől nyugatra van. Most úgy (gondolják), hogy Ta Csintől van nyugatra. Régebben azt is tévesen gondolták, hogy ha elhagyod Tiaocsét, és több mint kétszáz napig mész nyugatra, akkor eléred azt a helyet ahol a nap lenyugszik. Most (úgy gondolják), hogy Ta Csintől nyugatra utazva éred el azt a helyet, ahol a nap lenyugszik.

30. szakasz – Jü Huan (Yu Huan) megjegyzései

 

Jü Huan (a szerző) mondja: Úgy tartják, hogy a kis patakban élő hal nem ismeri a Csiang (Qiang – Jangce folyó) és a tenger méretét. A kérész pedig nem tud a négy évszak váltakozásáról. Miért van ez? Mert az egyik túl kicsi helyen él, a másik élete pedig túl rövid.

Jelenleg aktívan vizsgálom Ta Csint (Da Qin – a Római Birodalom) és a többi idegen királyságot. Mégis úgy tűnik nekem, hogy elmulasztom (teljes körűen) tájékoztatni az ismeretekkel nem bírókat.

Továbbá ami Cou Jen spekulációit és a Tajitaj hszüan [Dayitai xuan] „ A nemes Ji (-csing) nagy rejtélye” feltételezéseit illeti, ó jaj, gyalogszerrel való utazásra vagyok korlátozva, s egy ökör lábnyomába gyűlt pocsolyában élek. Emellett nem rendelkezem Peng Cu hosszúéltűségével sem.

Nem az én sorsom, hogy első kézből lássak dolgokat, a sebes szelekkel utazzak, vagy hogy gyors lovakat vegyek igénybe nagy távlatokat bejárandó. Ó jaj, erőmet megfeszítve kell vizsgálnom a három mennyei testet (a Napot, Holdat és a csillagokat), pedig hogy szállnak gondolataim a nyolc idegen terület felé!