Hú, ezen hozzászólások aztán alapos hozzáértésről tanuskodnak, nagyon jó hogy leírtad az éményeidet-véleményeidet, köszönjük! :) Jól tetted,hogy elmentél a koncertre ! Énis hezitáltam egy éve az egyik német turné állomás meglátogatásán, de aztán a koncerttel egybekötött személyes program meghiúsult, a zenekart meg nem éreztem elég motivációnak egy ilyen nagy kiruccanáshoz.

A viszonylagos ismeretlenségük szerintem annak is köszönhető,hogy az ő tevékenységük csúcsai általában a prog rock és az AOR/Hard Rock határvonalán mozogt(n)ak. Ahogy említed, valóban néha a New wave felé is kacsintottak, sőt néhány újabb szerzemény már-már metálosan kemény. A progosoknak talán nem elég teátrális, a Hard Rockereknek meg épphogy túl komplex, a többieknek meg egyszerűen érdektelen,vagy egy-egy szám alapján elkönyvelték valamilyennek. Magam sem értem a jelenséget, csakúgy zseniálisnak tartom őket csakúgy mint dalszerzők és mint zenészek egyaránt, mint ti. Próbáltam mutogatni néhány igényes rockzenét hallgató ismerősömnek azt gondolván, hogy mennyire telitalálat lesz, de tévedtem, senkit nem indított meg.

Nekem nem sikerült ilyen körültekintően összeszedni a gondolataimat az egyes albumokról,de íme néhány reakció:

- Saga: Szerintem is tökéletes bemutatkozó lemez, a Tired Word-ot dallamvezetése, kidolgozása iskolapélda lehetne, és akkor még nem is említettem a többi ragyogó dalt.- Images at Twilight: Csakúgy osztom a nézeteidet hogy ez egy hangyányival szerényebb az elődjénél,annyit hozzátéve hogy az utolsó két szám egy-egy elképesztően fogós rock himnusz.(Mouse in a Maze, Hot to cold)
- Silent Knight: Nagyon szépen írsz róla. A Don't be Late-el ismertem meg a zenekart,ami akkor teljesen lenyűgözött,és most is ugyan azt a katarzist nyújtja. A Careful where you step figyelmeztető számcímével kapcsolatban meg van egy kellemetlen élményem (épp az előtt hallgattam, amikor történt), így ez is megmaradt, de persze ettől még óriási nóta.
- A Worlds Apartról elsőként a Time's Up melankóliája érintett meg. A Framed gyanútlan-ártalmatlan kezdése,ami aztán óvatosan örvényszerűen elkapja a hallgatót pedig valami zseniális. Az Interview-t egyáltalán 'nem értem', de a többi szám legalább közepes vagy egészen jó szerintem, az ő mércéjükkel mérve is.
- A Heads or Tales - Cat Walk-ja számomra egy tökéletes 80 as évekbeli rock sláger!(nem is érdekelve, hogy ez most prog vagy new wave vagy mi). /Erről a számcímről egyébként eszembe jut a Simple Minds hasonló című és évjáratú szerzeménye is,az is mekkora/ De jó,hogy említetted az Intermissiont,az is egy gyönyörűség. A Youtube-on van fent hozzá egy érdekes unofficial klip is, érdemes megnézni.
- A Behaviouron van némi üresjárat, de alapvetően nem rossz lemez. Legemlékezetesebb pillanata részemről is a záró Good Bye(once upon a time) valamint még az Easy Way out.
- A wildest Dreamssal nem vagyok ilyen kritikus, noha elismerem amit írsz,  objektíven nézve igazad lehet. Igaz-igaz ezen már van pár töltelék szám, de azért a We Have Been here Before elképesztő gitár szólója feledteti ezt, nem beszélve a címadó elsöprő lendületéről.
- A Beginner's Guide.. al kapcsolatban énis a csalódott progarchívosokkal vállalok közösséget, egyszerűen semmi nem maradt meg róla. Az álalad írottak arra inspirálnak, hogy adjak még neki egy-egy esélyt.
- A Security of Illusionon lévő Without You egy ízig-vérig tökös hard rock ópusz némi prog beütéssel, egyszerűen tökéletes! A többire már nem emlékszek, talán újra kellene hallgatni.
- A Steel Umbrellas Saga mércével mérve egyenesen borzalmas, szerintem kell hozzá az a jó indulat ami neked megvan, hogy időt szánjon az ember még azokra a jobbnak ítélt tételekre is.
- A Generarion 13 nálam nem sok figyelmet kapott.
- Pleasure and Pain-t sem ismerem, a többi 90 es évekbeli album után túl sok motivációt nem éreztem hogy ez az állapot megváltozzon. A részletes ismertetőd sem erre késztet.;)
- Egyetértek veled a Full Circle-vel kapcsolatban,itt már ismét lehetett reménykedni. Érdekes a Simple Minds párhuzam, tényleg lehet benne valami. (És a többi "hasonlítgatásaid" is találóak!)
- Viszont szerintem A House of Cards volt az,ami valóban beváltotta ezeket a pár évvel korábban ébredező reményeket. Bevallom engem meg lehet venni az olyan slágerekkel mint a We will meet again vagy az Ashes to Ashes. Alapvetően magaménak érzem a Prog rock stílus több ágát is, de úgy néz ki hogy a Saga-nál sokszor mégis az ilyen arcbavágó, de egyébként lehet hogy tényleg 'kommerszebb' hard rockos számokat keresem, sem mint a Generation 13 féle művésziességet.
- A Marathon kimaradt, de az előbb említett megállapítás, és az általad leírtak fényében teszek majd egy próbát
- Valóban, a Network egy erős sorlemez, csupa jó pillanatokkal!
- Nagyszerűen írsz a Trustról is,minden gondolatoddal egyetértek. Elképesztően jó a címadó szám gitártémája, rengetegszer megnéztem ezt a felvételt róla.
- A 10000 Days is rendben van. A Crockentellis valóban kiemelkedik,elképesztő hogy ilyet is tudtak! A DT rajongókat talán ezzel lehetne beetetni...:)
- Nekem is tetszik a Morati hangja és vele készített lemez is színvonalas.A számokat tekintve az első négy mintha tartalmasabb lenne mint a hátralévő másik négy.
- A 20/20-et eddig csak futólag hallgattam meg, az alapján messze van a húsz ponttól,te is ebben erősítsz meg.
- Az új lemezzel még adós vagyok, soraid után pláne kedvet kaptam hozzá!