És az aktuális csokor:

 

   

 

A két utolsó kép szerinti sorrendben balról jobbra:

 

1. Victorinox Rucksack - a legrégebbtől kísér engem, sőt, volt egy elődje, amelyet egy táborban valaki eltulajdonított, de annyira bejött, hogy rá néhány évre ugyanolyant vettem. Lelke nincs, vagy én nem találom, inkább szerszám, mint bicska, de története van, és amiatt elnyerte ragaszkodásomat. A Victorinox PR-osa, aki kérdésemre válaszolt, azt írta, hogy 1.4034 acélból van a késpenge, a rugó pedig 1.4021-ből.

 

2. No-name turistaszuvenír de valóban Korzikáról lett beszerezve (mint ahogy a nyelén is írja). Ajándékba kaptam, ez volt a második bicskám. Ezt vettem elő, amikor a tradicionális "szlipdzsójnt" kedvem felülkerekedett. Nagyon keveset használtam, egyszer megfenettem köszörűssel, azóta a pengeforma egy kicsit változott. 440 SS-t ír rajta, és a másik oldalán is feltűntették, hogy inoxydable, nehogy ne győződjön meg a tisztelt turistakliens, hogy "minőséget" vásárol. Amire használom az utóbbi időben, az a faragás (pontosabban faricskálás, mert nem űzöm művészi vagy hivatási szinten).

 

3. A bicskalelkesedésem tüzére az olaj. 2014-ben jártam Solingen közvetlen szomszédságában, és egy késes bolt meghozta a kedvem egy bicskára. Bementem, elcsorgott az összes nyálam (több helyi készítő gazdag választéka volt jelen, túlsúlyban a nem-kínai változatokkal), de csak erre futotta. A legolcsóbb volt (a műanyagnyeles változata után), de megtetszett. Miatta kezdtem interneten bicskák után olvasni, nézni, és találtam meg ezt a fórumot is, meg a magyar tradicionális bicskakészítőket. Szénacél penge 55 HRC-n; pácolt famarkolattal. Eleinte nehezen tudtam megélezni, most már nagyjából megy, de az éltartása nem csapkodja az egeket.

 

4. Ezután következett a Révész-maskarám. A maskara a kedvenc magyar formám. Ahogy megláttam a díszített rugót, már nem tudtam beérni egy "sima" változattal. Ahogy megtaláltam a módját a nemzetközi banki átutalás megkerülésének, akkor már probléma-mentes volt a beszerzése (ismerős vette át és fizette ki, aki éppen készült Kolozsvárra jönni). 12C27 penge, az egyik legjobb a birtokomban. Sajnos ritkán hordom, mert nehezen fér el a jobb zsebemben a nagy pénztárca mellett a hangsúlyozottan kiálló pengehát miatt. Általában vasárnapi és ünnepi bicskám, a szemeket csalogatja :)

 

5. Egy Robert Klaas bicska, ószerről van, barátom vette nekem kb 70 Ft-nak megfelelő árban (1 lej). Ramaty állapotban volt, törött kispengével, amit Kovács Attila (attika) kicserélt. Szénacél penge, éltartása rendkívüli mind a régi mind az új pengének. Faragásra használom a leginkább. De a hétvégén ő jött velem esküvőre, hogy ne érezze elhagyatva magát.

Próbáltam utánaérdeklődni német késfórumon és a Robert Klaasnál, de nem kaptam arra választ, hogy van-e régiség-értéke, gyűjti-e valaki, vagy hogy mi a neve stb. Annyit mondtak, hogy ez a forma már egy 1937-es katalógusban is megjelent. Ezek után hozattam rendbe Attilával.

 

6. Kocsis széria-cakli bubinga markolattal és 1.4034-es pengeacéllal. Tavaly ősszel Debrecenben üdültem egy hetet a kedvessel, és egyúttal útba ejtettem Varga Tamás és Kocsis Ferenc műhelyét. Mindketten kedvesen fogadtak, mindkét helyről zsákmánnyal jöttem el. (A Varga Tamás szalónnázóm szürkemarha szaruval nincs nálam, a kedvesnél van, így nem tudom bemutatni). Úgyhogy a cakli mellé egy kis történelmet, betekintést is kaptam, azt hiszem, ott is egy kisebb deszhidratálódáson mentem át (gyengébbek kedvéért: nyálcsorgatás jobbra-balra; nem csak a késekr-bicskákl miatt, hanem az élőben látott gépek, szerszámok miatt is). Itt láttam életemben előszőr élőben damasztpengét (egy fejesgörbe volt szervízben éppen). A cakli jól szolgál, a legtökéletesebben finishelt a bicskáim közül. Ahogy a jenki mondaná: a big piece of eye-candy.

 

7. Ószer-lelet ez is, egy spanyol.. pontosabban baszk (erdélyiként kéne tudjam az ilyesmit) Pallares Solsonna, abból viszont a lehető legfapadosabb változat. Kb 700 Ft-nyi összegbe került, sajnáltam otthagyni, akármennyire is használhatatlan. Lötyög a penge, irtózom a műanyagnyéltől, de amíg nem lesz más/jobb baszk bicskám, addig ez fogja képviselni az ibéri kisebbséget.

 

8. Kovács Attila jellemző bicskája. Nem tudom, mi a neve, mire hajaz, honnan inspirálódott, de tetszik a pengeforma, tetszik a robusztussága, és tetszik az agancsnyél. A penge nagyon bevált nekem, 115W8 szénacél, jól élezhető és az éltartásával is tökéletesen meg vagyok elégedve. Öltönyzsebbe nem teszem a súlya miatt, de a farmer lazán megbírkózik vele, észre sem veszem. AZ egyik kedvenc.

 

9. Ez egy udvarhelyi bicska, ajándékba kaptam. Ebből kifolyólag nem nézem a fogát :) De néhány tapasztalatot azért leírok. A pengeforma számomra új. Jól élezhető, a szőrt viszi. Rozsdamentes. Fafaragásra használtam már, a penge jól bírja, a nyél viszont fájdalmat okoz 10 perc után. Az a kényelmetlen számomra, hogy a baknik jóval mélyebben fekszenek, mint az agancs része. Falatozásnál nincs gond. Aránylag szépen van eldolgozva, viszont belül a rugó nyers, vágásnyomok láthatóak rajta eléggé feltűnően. Önmagában nem zavaró, csak afelől gondolkoztatott el, hogy ez nem-e a székely zsákbamacska kategoria? Ha a készítője olvasná, biztos levenné a fejemet ilyen gyanusítások miatt. Azt hallottam egyes székely bicskákról, hogy a markolatlemezeket leszámítva kínából rendelik, itt meg "megfűszerezik" egy kis székelységgel, oszt megvan a székely bicska (ha nem tudtátok volna, kedves éltársak, a korondi cserép jórésze mára már hasonló világkörüli utat jár be). Szóval nem tudom, mire gondoljak, kívül csilli-villi, "belül" meg van egy-két baki. Egy kevéske cvikkolás után a penge találkozik a rugóval. Úgyhogy ha nem hiper-óvatosan csukom be, akkor otthagyja a nyomát. De alapjában használható.

Ui.: még mindig nem találtam semmit a hagyományos székely bicska formáról. Nem is tudom, hogy van-e egységes kiforrott forma. Majd ha arra járok és örem mesterekkel találkozok, rákérdezek.

 

Nos, ezek a bicskáim. Ídíszí-nek a 6-ost és 8-ast váltogatom, időnként bejön a 3-as és a 9-es. Ünnepi pedig a 4-es.

 

És le a kalappal előtted, ha volt türelmed végigolvasni :)

 

Üdvök