Valamikor, réges – régen, 
élt egy idős parasztember a puszták valamelyikén és elterjedt róla a hír,
hogy 
tudósa a hályog megszüntetésének. 
Aki hozzá fordul és beül székébe, 
pár perc múlva, 
mert eltűnt a hályog, 
tisztábban láthatja az őt körülvevő világot…És százával utaztak hozzá, vártak sorukra, 
hogy eljöjjön számukra is az idő, 
hogy 
tisztán láthassanak.És mindezt meghallotta 
egy fővárosi szemész professzor is.Leutazott a pusztára, kivárta sorát, bemutatkozott 
és 
kérdezte, 
hogyan, milyen körülmények között operálja betegeit?Az idős paraszt bácsi elcsodálkozott a kérdésen,elővette élesre fent bugylibicskáját, 
és mondta, 
hát ezzel…A messziről jött orvos elszörnyedt.Aztán órákon át magyarázta az idős paraszt embernek, milyen kockázatot vállal, nem is csak, hogy megvakulhat a jó szándékkal betérő, hanem vérmérgezésben meg is halhat…A történetnek itt vége is van.Az idős parasztember messzire hajította élesre fent bugyli bicskáját, 
soha többet nem szabadított meg senkit a hályogtól…Még a vásárban is csak hümmögött, 
ha megkérdezték tőle,- Bácsika,maga volt az a híres hályogkovács?

A mi érv-s kovácsunkkal megismételte magát a történelem!