Szakáli Anna

Amikor én születtem

 

Jégvirágot ordított a tél az ablakra,
fűtetlen szobát talált újév első napja.
A hideg szobában, a vetetlen ágyra
görnyedve, velem vajúdott anyám.

 

Egyiket küldte az erdőre fáért,
a másikat gyorsan a bábáért.

 

Nem siettem, megvártam,
míg mindenki odaért.

 

Delet ütött fenn az óra,
a konduló harangszóra
végre megszülettem, Én.

 

Később mesélték el nekem,
szerencse, hogy ez így esett,
mert a harang szent szavára,
életért kiáltó hangra
az angyalok felfigyeltek,
Szűz Mária elé vittek,
ki pajkosan hátsómra vert,
kétszer vízben is megmártott,
s anyám gondjaira bízott.
Azóta nincs panaszszavam,
élek, ahogy tudok itt lent,
a folytatást várom – ott fent.