„G és Ĝ, S és Š, alatta Ş és Œ. Ezekre gondolok.”

Ez annyira egyszerű, hogy erre nem is gondoltam, de megismétlem egy előző mondatomat. „A sumer szövegek átírása a latin ábécé betűin alapul, kiegészítve néhány mellékjellel, amelyek a latinban ismeretlen hangokat jelöli.” Ezeknél a mássalhangzóknál csak erről van szó. G az G, de a sumer ĝ kiejtve ’ng’, például a sumer uĝ (írásban uĝ3) kiejtése ’ung’, jelentése ’nép’ (people). Vagyis ha ĝ-t látsz, ’ng’-t kell olvasni. A sumer ’S’ az ’sz’, ez megfelel a magyar ’sz’-nek, de a sumer š a magyar ’s’-nek felel meg, nem lehetett sumer szövegben ’sh’- használni. A sumerban ’ş’ nincs, csak az akkádban, ez egy nyomatékkal képzett ’sz’, mások szerint ’tsz’, és az ’sz’-t követi a glottal stop. (Szerintem nincs ember, aki tudná, hogyan ejtették ki ezt a hangot az akkádok). Œ nincs sem a sumer, sem az akkád nyelvben.