Feldmár, ebben az alkotásban is említést tesz bizonyos (éves ciklusokban, menetrendszerűen, általunk előre ismert időtartományokban bekövetkező, tól-ig tartó, ámde mégis elkerülhetetlen) depresszív, kvázi öngyilkosságot eredményező hullámvölgyekről.

E szélsőségektől függetlenül is visszaköszönhet egy valamikori, korábban elszenvedett trauma (mert ehhez is értek:-), ami nagyon is valószínű: elvégre a testünk, akarom mondani a tudattalanunk (az alantas, vagy felettes én, én már nem is tudom) nem felejt – minden információt (input adatot: számok, szavak, érzések, szagok és illatok, hangulatok, úgy is, mint pl.dallamok stb.) halálunkig tárolunk, még ha csak töredékét sikerül is akaratlagosan előhívnunk.

Levezetem.:-)

Gondolj, emlékezz valamire/bármire - majd analizáld a történéseket, a folyamatot.

- Először is: mit tettél annak érdekében, hogy emlékezz? Megcímeztél egy kereső függvényt, amit egyébiránt Te írtál és applikáltál, vagy csak gondoltál egyet (nem is tudod/érted hogyan)… esetleg feltört, kvázi a semmiből egy-több emlék? Egyáltalán! Mit tettél annak érdekében, hogy tárolj bármilyen információt? Nyitva tartottad a füled, olvastál, éreztél – használtad érzékszerveidet, a készen kapott eszközkészletet? Ennyi?

Na, kb. ennyi közünk van csak ahhoz is, hogy minden év őszén… nálad pl. derűre-ború.:-)

Helyesbítek. Mindezeket egyes szám, első személyben kellett volna írnom. Na ugye hogy... úgy már van értelme.:-)