> Na, azért ilyen véletlenek már csak nincsenek:

De vannak*. A magyar pej szót először 1270-ből adatolják: ekkor még az angol-szászban, sőt az ófranciában is az írásképnek megfelelően /baj/ ejtésű volt a felhozott szó. Továbbá ezen a vonalon a b >  p változásra sem találok analógiát. Szóval három hangból kettő etimológiailag nem egyeztethető.

* A sztenderd példák: előmagyar *poika-kɜ > *fiγ > fiú ≠ román fiu < *fižu < latin filius, uráli *niŋä > *neγ > magyar nő ≠ mandarin kínai 女nǚ. < ókínai *nraʔ.