„(megfelelő előképzettség hiányában) nem tudom, hogy a felsőjeles és az anélküli msh.-közül melyiket hogyan literálják...tudnál segíteni?”

Kedves kisharsány!

Megfelelő előképzettség hiányában nem biztos, hogy jó választ adok. Már a kérdésed is elgondolkoztat, felsőjeles és anélküli mássalhangzók (msh) nincsenek, csak magánhangzók. A literálás alatt mit értesz? Mert a sumer nyelv betű szerinti átírásáról nem igen beszélhetünk, az ékjeleket (vagy képjeleket) nem igen lehet betű szerint átírni.

Visszatérve a kérdésedhez: A sumer szövegek átírása a latin ábécé betűin alapul, kiegészítve néhány mellékjellel, amelyek a latinban ismeretlen hangokat jelöli. A magánhangzók hosszúságát (ā, ē, ī, ū vagy â, ê, î, û) szintén mellékjelekkel jelöljük, a magánhangzó fölé húzott vonal jelzi, ezt a felül húzott vonalat nevezik macronnak is. Az ékírás átírását latin betűkre transzliterációnak nevezzük, míg transzláció, ha a szöveget lefordítjuk angolra (vagy magyarra).

Az átírásnál az azonos hangzású, de más jellel írt szótagokat megkülönböztetjük mellékjelekkel, vagy számozással. Például ša, šá, ša4, ša5 olvasata magyarul ’sa’, de mindegyiket más jellel írták le.

Ezért nem lehet igazán hozzászólni Marton Veronika Antamténusz szófejtéséhez sem, mert nincs ilyen sumer írás, amelyiken ez a mondóka írásban megtalálható lenne. Ha lenne ilyen ékírásos szöveg, akkor abból kiderülne az, ami itt csak belemagyarázás. Például a sumer sur szónak legalább 12 féle jelentése van, és hétféle ékírásos jel tartozik hozzá.