Szomorú évfordulón

 

Bánat ballag velem a napsütésen át,

Nyár szagú rét terül barna lábam elé -

Egy óvatos macska lépdel - nyugtalan -

Szívem a Múlté.

 

Halk neszek matatnak a csendben,

Madárfütty rikolt, s ígér valami szebbet -

Az ember nélküli világnak – az élet

Sója a Végzet.

 

Csak jöttem némán, ballagó ligeteken,

Szomorú szívvel és megtörve szelíden,

Búgó galambok közt tiszta szemű vándor,

Érte kiáltok.

 

Csak jöttem láthatatlan kopár réteken,

Fekete fejfák és temetők sírattak -

Utánad hajoltak a szentek gyermekem:

Hívtak a holtak.