Már többször gondolkodtam rajta, hogy miért bolondos az április?

Meg is találtam rá a választ. Megosztom...

 

Iványi Mária: Miért lett bolond az április?

 

 

 

 

 

Kicsi házban fönn az égen, fodros felhők rejtekében nagy a lárma, hajcihő.
Jussát osztja az idő: szép Tavasznak virágfüzért,
a Nyárnak napsugár tüzét.
Tarka subát ád az Ősznek, s megteszi őt szőlőcsősznek.
Utolsónak jön a Tél, meleg subát, csizmát kér.
Havat, amit lerázzon, s ködkucsmát, hogy ne fázzon!
Idő anyó vígan mondja, a világra nincs már gondja!
Négy fiát küldi a földre, négy évszak jár körbe-körbe.
Legelöl a Tavasz jár, fut utána tüzes Nyár.
Lassan ballag Ősz apó, s hogyha Tél jön, hull a hó.
Csakhogy baj van, rontom-bontom!
Hogy miféle?                                                    Máris mondom: míg a Tavasz tündökölve elindult a messzi földre, megtelik az Idő háza.
Tizenkét kis unokája csak betoppan s így beszél:
- Ködkucsmát kapott a Tél, Ősz apó meg tarka subát, a Nyár napsugárból ruhát.
A Tavasznak virág fakad! Nekünk már semmi sem marad?

 

 

Idő anyó mosolyogva unokáit kézen fogja:
- Dehogyisnem, kis bohók. Válasszatok, nebulók!
Január meg Február Decemberrel együtt jár.
Ti a Tél fiai vagytok, kicsi ködkucsmákat kaptok.
November meg Október s öccsük, a kis Szeptember
Ősz apóval járnak-kelnek, őszi lombot festegetnek.
Nektek adok, gyerekek kicsi csöbröt s ecsetet.
Augusztus a Júliussal, kézen fogva Júniussal
napsugarat visznek, hoznak, s harmatot a virágoknak.
Ti meg, Tavasz gyermekei kaptok egy kis mesebeli aranykürtöt.

 

 

S merre jártok, hol a kürtöt megfújjátok,
kivirul a margarét, csupa virág lesz a rét!
Menj Március! Május, te is! Veletek járjon Április!

 

 

Ám Április meg sem mozdul. Duzzog, mérges, félrefordul.
S pityeregve így beszél: - A Tavasznál szebb a Tél!
Havat kérek, Nagyanyó! Azt pergetni csuda jó!
Hogy a havat megkapta, máris tovább folytatta:
- Az Ősz esőfelhőt kapott! Az eltakarja a napot. Én is olyat akarok!
- Legyen, ahogy akarod! - szólt az Idő - Most elég?
- Várj! Napot is adj elébb! Meg szelet is, hideget, langyosat és meleget!
Így ni! Most már mehetünk, s ott lenn vígan lehetünk!

 

 

Így van az, hogy áprilisban, bár a tavasz régen itt van,
hol zápor hull, hol a hó, hol meg nap süt, ragyogó.
Téli szelek fújnak néha, bizony, kicsit hideg tréfa!
Április már régen bánja, hogy így tele az iszákja.
Összehordott nyarat, telet, s így kapta a bolond nevet.