Azért az ikerház nem ennyire problémás, mint írtad. Csak nagyon soká tud alapvetően eltérni küllemileg a két ikerrész egymástól. És ami a lényeg, van két teljesen független telekbejáró. Gyakorlatilag két egymás mellé épült épület.
A problémásak az utólag szétválasztott ingatlanok., meg az utólag ráépítettek. Ezek utóbbiak általában család bővülés során keletkeznek. A szétválasztás nem tökéletes.
Nálunk a XVII. ker ben rengeteg ilyen épület akad.
Lényegileg az általános 700 m2 teleknagyság meg is engedi ezt, de a ház fekvése nagyon sokszor sok sok problémát okoz.
Pl. nálam is anno 32 -ben az ingatlan ugyan nem a telekhatárra épült, de majdnem, 1,2 m van a kerítésig. A szomszéd háza még közelebb van. ennek ellenére szétválasztottuk a valamikori házat. így lett bővítve, a 100 m2 ből egy 95 nm-es és egy 50 m2 -es teljesen független lakás lett, de a bejárat a portára sajnos egy. Mint mondom az ismerősöknek ez nem ikerház ez sziámiiker -ház, azaz torz.
Nyilván ez a majdani eladási árakban is jelentkezni fog.
Na de vannak társasházak is és ott is elvannak az emberek.
Kivétel amikor háborúznak.
Jó példa erről az, amikor egy ilyen' háborúról' tudósított egy kollegám hajdanán.
A lényeg : 4 jó funkcióban lévő fiatalember kapott a KISz től egy telket a Naphegyen - majdnem ingyen. / az érdemek elismeréséül / valamikor 71 -ben. Na majd ők építkeznek. Meg is tervezett az egyik egy 4 lakásos társasházat, mint az egyik leendő tulaj. Ingyen. Elkezdődött az építkezés, aztán a két felső gondolt, egyet hát a tetőteret is beépítette. Természetesen menet közben, akkor amikor odaértek. Sőt még a tervezőt tették felelőssé azért, hogy nem volt előre látó. ( vagy fájt neki, hogy az alkotását megváltoztatták. )
Lelassult az építkezés, per pert követett. Minden piti dologért perelték egymást, végül 8 év alatt csak elkészült, de az egyet nemértés hiánya miatt a telek rendezés még jó újabb 8 évig húzódtot. És mind ezt diplomás, minisztériumokban dolgozó emberek művelték egymással.
