Má' megin' nem átallassz konfabulálni.:-))) Elmondom én, hogy vót: Ádám kuporgott a fa tetejibe'. Esze csak annyi vót - meg arra, - hogy kéne kicsalni Évátul a zesti szexet. Egy hétfői napon viszont jött a kélgyó: Éva is a fán vót, épp azon törte a fejit, le kéne ugorni osz' főtaláni a mezőgazdaságot, de működött benne a meggondóccság féke: mer hogyha ugrik, mi lehet a vége? Még tán maj' kirepül a Világmindenségbe, mindenségit neki!

 

No, akkó gyütt a Kélgyó - épp kapóra! Mer kétbalkezes vót a'! Nyútotta Évának a zalmát...kiejtette a zeggyik balkezébű...a zalma leesett a fődre...nem ottmaratt?!!! Rögvest a homlokára csapott Éva: "A gravitáció!!! Hogy nekem ez magamtú nem jutott eszembe!" - oszt egy víg rikkantással leugrott a fárul. De ha má ott vót, főtaláta a mezőgazdaságot meg a zállattenyésztést: csinát konyhakertet, tyúkólat, szerzett kutyát meg macskát... a Kélgyót meg ("Bocs, Kélgyó, nincs semmi személyes...") egy laza modulattal agyoncsapta: Ádámnak pénztárcát varrott a bűribül. Na de minek? - mer' az a zanyámasszony katonája még mindig kuporgott a fatetőn, nem vót kurázsija nekidurálkodni a Kalandnak.

 

Éva kezdte türelmit veszteni. "Még egy perc" - gondóta - "oszt átmegyek pszichés bántalmazóba, mer' e'mmá több a sokná!" Főrikkantott a fára: "Ugorgyá le onnan, beszari pernahajder, mer' így semmi se lessz a Történelem perspektívájábú - meg éhes is vagy, biztos, semmirekellő: csinátam omlettet is, hat tojásbú!"

 

De Ádám csak-csak vinnyogott a fatetőn: "Nem merek! Nem merek! Kirepülök a zűrbe!"

Évába főforrott a pulykaméreg. "Repűsz te, repűsz mingyá, ha le nem szállsz arrul a magaslesrű (mer' lovat nem domesztikátam még: a vécére se tuttam menni, annyi kis időm nem vót!"

 

De Ádám nyígott-nyafogott, hogy "NEM!"

Nem kellett Évának se több. Főkapta sebbee-lobbal a Stihl-fűrészt a lába mellű (egy fűrészfogú crocodactylust ejtett el perccel azelőtt, oszt abbú fabrikáta). Csípőbű kivágta a fát: rikácsót Ádám, riasztó se jobban, de elengette aszt a füle mellett. Háááát...ahogy ledűt a mammutfenyő, merhogy a'vvót! - ráterűt Ádámostul a konyhakertre: Ádám feje meg rácsattant egy tökre. Így lett osz' tökkelütött, minden utóggyávaa (öröm a zürömbe': saját tökinek nem lett bántódása. Az később gyütt csak el: amikó belerúgott Éva. Papírja is van róla: jogosan.)

 

:-)))