Méghogy elég lesz egy buszterszekció bele... :) (A felvétel a gyártó házatáján készült, a Hrusztaljnaja-Pervouralszk állomásközben, Jekatyerinburgtól két köpésre.) Ami pedig a buszterszekciókat illeti, amelyeket a Szinara szorgalmasan gyártogat, olvastam egy véleményt, amely adminisztrációs oldalról közelíti a kérdést. Vagyis azt, hogy a Szinara megpróbálta egy kicsit az amerikai modellt közelíteni, mondván, nem háromszekciós gépeket gyárt a nehezebb vonalvezetésű helyekre, hanem külön buszerszekciókat (egy-egy ilyen buszerszekció gépezetileg azonos az alapmozdony egy-egy szekciójával), és mindenki használja egészségére. Azaz ha nehezebb az elegy, akkor az alapmozdony két szekciója közé bemegy a buszter. Ha még nehezebb, akkor üsse kő, bemegy kettő. Ha könnyebb, akkor otthonmarad(nak).

Állítólag az RZsD részéről a vállukat vonogatták, hogy jó, azt csinál a Szinara, amit akar, de úgyse lesz ez így a gyakorlatban. Hanem amelyik duó "lenyel" egy buszterszekciót, abban az már ott is marad. És miért? Azért, mert egyrészt a fene szedi szét. De még fontosabb, hogy külön kéne vezetni a buszterszekcióra az energiafogyasztási kimutatást, a futott kilométer kimutatást. Ha a buszter különválik az alapgéptől, akkor legközelebb olyan alapgépbe kell besorozni, amelynél a futókörátmérők nagyjából megegyeznek a buszterével. Ellenkező esetben a buszter futásteljesítménye elmászik az alapgépétől, és máskor kell vizsgákra, karbantartásokra vinni, ami megint kész macera. (Megjegyzem, az energiafogyasztást és társait nem kézzel vezetik, hanem az ASzUT nevű rendszer kezeli, de tény, hogy régóta ismeri az olyan, hivatalosnak kevéssé nevezhető fogalmakat, mint "másfél mozdony" (=3 szekció), "két mozdony" (=4 szekció).)

Az jutott eszembe ezek után, hogy pl. amikor hétvégénként a szolnoki telephelyen ott legelt tizenöt gép, azokat össze lehetett volna kapcsolgatni, és a továbbiakban egy mozdonyként nyilvántartani. Sokkal egyszerűbb. :)

hm