Nem tisztem megvédeni bosnát, a hozzászólásomnak annyi volt a lényege, hogy a kudarcot másképpen dolgozza fel az ember. Valamilyen szinten a cinizmus egyfajta védekező reakció, kivonja magát az ember szinte az események alól és "kívülről" szemléli azokat. Legalábbis én ezt így értelmezem. Találkoztam egyszer vele, és nem gondolom, hogy bárkit is személyesen megbántana, vagy kigúnyolna. Amit kigúnyolt, az a mostani folyamatok leképződése. Én sem gondolom, hogy egy normális bírónál (Gagelmann egy fasz, ez nem új, a tizenegyest meg kellett volna adnia) nyertünk volna, az 1:1-gyel mennyivel lennénk beljebb? Különben elég sok igazság volt abban amit írt, pont egy Högernek kellene befognia a pofáját és nem mást kritizálni. Nem gondolom, hogy Chazz a bíróra fogta volna és azt sem gondolom, hogy bosna úgy gondolta, hogy Chazz a bíróra fogta volna a vereséget. Ez a fórum egy kommunikációs platform, ahol a nem a legmegfelelőbben tudja magát az ember kifejezni, mint a kedvenc söröző asztalánál. Nem lehet helyesbíteni rögtön, meg ugye a Devil által emlegetett "személyes ismeretség" is hiányzik. Arról nem is beszélve, hogy mki frusztrált egy ilyen szezon után. Sok gyenge meccs, sok érthetetlen dolog, sérülések. Megviseltek vagyunk. Azt se felejtsük, hogy Kellerrel kezdtük a szezont, az mínusz 20 önbizalom pont mindenkinél.

Az a helyzet, hogy kurvára elégedetlen vagyok ám én is, mert nem felejtettem el a már 2.-szorra emlegetett Dynamo meccset, a Chelsea meccset, a Derbyt. Ezekután kutyakötelessége a csapatnak szétszedni a héten 120 percet játszó és tizenegyes párbajt vesztő Leverkusent. Lófaszt nincs igaza az újságoknak, itt semmilyen Leverkusen Moral nincs (különben ezt a két szót egymás után leírni kb. mintha a sinsheimi ultrákat, vagy Wörns intelligenciáját emlegetnék), itt megint egy balfasz Schalke volt, aki ahelyett, hogy a kezdő sípszótól megmutatta volna a Leverkusennek, hogy pont nélkül fognak hazamenni, megint tesze-tosza bénázás volt. Kurvára idegesít. Nincs mentség rá, meg a 0:5-re sincs, meg a 0:3-ra sincs. Ha a nagyobb klub 0:5-je fejcsóválás után (háthát, mennyi pénzük van már!!) elfogadható, akkor nekünk kellett volna Drezdában nyerni, aztán a két szék között megint a padlón csücsülünk.

Még annyit tennék hozzá, hogy amikor beszélgettünk, abból igen is meg tudtam állapítani, hogy szereti a klubot és a szívén viseli a sorsát. Még az olyan Merkmalok is megvoltak, hogy nem szívleli a sárgákat, bajorokat.

Én sem szoktam győzelmek után itt örömködni, van aki így működik, van aki a jónak belül örül és nem megy át a szomszéd topicba gecizni, vagy átmutogatni a másik szektorba. De azért örül az ember, kurvára örül, de nem feltétlenül kell ezt megosztani párszáz emberrel. Én pl. örültem a madridi győzelemnek, de tudtam, hogy azontúl nincs jelentősége. Örültem az őszi Derby-győzelemnek, de tudom, hogy minden évben kettő van belőle. Cserébe ha tényleg mocsokszar játékkal és hozzáállással kikapunk, azt szóvá teszem. Ez van, szerintem van erre egy pszichoanalitikai kifejezés latinul. Az örömöt nem kimutatni, a bánatot meg igen. Ez valami személyes maximalizmus, vagy "jéghideg profizmus", vagy miafasz. De tuti, hogy beteges.

Najó, mégis megvédés lett ebből a posztból, ez van. Pedig nem annak szántam, és valahol ráadásul magamat mentegettem. Előre.