Országos Kéktúra
Katalinpusztai Ökoturisztikai Látogatóközpont – Felsőpetény
Tegnap ott folytattam az OKT-t, ahol három hete abbahagytam: az ökoturisztikai látogatóközpontnál. A közlekedést egyszerűen oldottam meg: a 6:11-es váci személlyel indultam a Nyugatból, aztán Vácon átcammogtam az vasútállomásról a buszállomásra, majd onnan a 7:20-as helyközivel Katalinpusztáig zötykölődtem. Leszállás után benéztem a kocsmába, ittam egy Borsodit, és megkérdeztem, megvan-e még a kéktúra stemplijük? Már nincs, bevonták tőlük – volt a válasz. Háromnegyed nyolc felé indultam el, végigporoszkáltam a főút szélén, a járdán, aztán a faluvégen rátértem a látogatóközponthoz vezető aszfaltútra.
Megbámultam a látogatóközpont kapuját, aztán az arasznyi nyomtávú kisvasút végállomása következett, majd talán kétszáz lépés után a másik végállomás és a kis „fűtőház”. Megnéztem volna a benn álló vonatot is, de annyira párás (és koszos) volt az ablak, hogy csak a körvonalait láttam. Stempliztem a túrajelentésre az erdei bolt melletti kéktúra bélyegzővel (a fadoboz lenyitható előlapja amolyan kis asztalkává alakul, ide lehet tenni a füzetet), kicsit még nézelődtem, aztán nekiindultam a kilométereknek.
A mikrovasút egyik végállomása
Ez pedig a "fűtőház" :-)
A pecsételőhely
A megváltozott útvonal a tanösvénnyel együtt széles, szinte sétányszerű turistaúton vezetett, kitűnő jelzettséggel, de az utat eltéveszteni itt szinte lehetetlen. Ez a széles, a Naszály lábai felett hullámvasutazó út kitartott egészen a függőhídig, ami egy mély eróziós árok felett vezet át. A túlsó oldalán tértem túraösvényre, ezen aztán pár perc alatt felkapaszkodtam a Bik-kút melletti pihenőbe – ugyanis eddig a régi útvonal alatt haladtam. Pár percig elszöszmötöltem itt, gyors szerelvényigazítás után indultam tovább, már az OKT korábbi nyomvonalán, mert a Szendehely felett kezdődött útvonal változtatás itt ért véget.
A turistaút kezdete a látogatóközpontban
Erdei sétányon
A függőhíd. Egészen komoly darab!
A jól ismert úton hullámvasutaztam tovább a Naszály aljában, aztán indultam neki a meredek kaptatónak. Már pár perce kapaszkodhattam, amikor észrevettem, hogy a kék jelzések tőlem vagy húszlépésnyire sorjázhatnak, jóval kevésbé kitaposott nyomvonalon. Gondolkodtam, visszaforduljak-e, hogy a pontos útvonalat járjam végig, de persze most is győzött a sokéves, egyesek szerint káros beidegződés: visszaereszkedtem az elágazásig, és rátértem a jelzett útra. Aztán persze jött a suvadásos szintező szakasz, utána pedig a végső kapaszkodás a fennsíkra. A nyeregben is megváltozott az útvonal: most útba ejti a Szinlő-barlang víznyelőjét, majd egy erdőritkításon átvágva a gerincet követő ösvényen indul a csúcstámadás. A Naszályon nagyjából 500 méter felett kezdődött a tavaly novemberi ónos eső miatti erdőkár, ez aztán kitartott egészen a csúcsig. Ennek pozitív hozadéka az, hogy legalább megnyílt a kilátás a geodéziai torony tetejéről.
Erdei pihenő a Bik-kútnál, balra a forrásház
Szintező ösvény a Naszályon
Útjelző tábla a Naszály nyergében
Visszaereszkedve a toronyból éppen nekiláttam a tízóraimnak, amikor éktelen lihegéssel egy terepfutó érkezett fel a csúcsra, megérintette a torony falát, aztán leginkább azzal volt elfoglalva, hogy ki ne köpje a tüdejét, ezért nemigen volt módja viszonozni a köszönésemet. Kisvártatva újabb levegő után kapkodó futó érkezett, erre az első már szóhoz jutva csak ennyit nyögött ki: 49:26 az enyém, 51:15 a tiéd. Egy-két percig még ott fújtattam mellettem, majd körülnézés és köszönés nélkül indultak visszafelé, én pedig elgondolkodtam azon, mennyire más okok miatt képesek az emberek járni az erdőt!
Geodéziai torony a Naszályon
Ősagárd - Errefelé megyek tovább
Alul Szendehely - (majdnem) onnan jövök
Lefelé menet csapatostól jöttek velem szemben a kirándulók, túrázók, a szép idő sokakat kicsalt lakásokból! Persze megálltam a kilátópontokon, elég tiszta volt a levegő, még a Szanda-hegy ikercsúcsait is látni lehetett. Az ereszkedés vége most nem az erdei földútnál van, hanem talán száz lépéssel korábban térünk balra, kevésbé kijárt nyomokra, de aztán innen jól jelzett gyalogösvényre térítettek a kék jelzések. A Török-rétre is a gyalogúton érkeztem meg, itt megmaradt a kék-piros kereszteződés, majd ismét folytatódott a gyalogút, csak most a keréknyomok jobb oldalán haladtam. Egy irtásfolton tértem rá a kéktúra régi útvonalára és másztam meg a Nagy-máj dombját.
Fenn a gerincen a kék jelzések most nem fordultak jobbra a pihenőház felé, hanem a földúton átbuktak a gerincen és elindultak lefelé az északi oldalán. A következő erdei útkereszteződésben fordítottak jobbra a jelzések, itt aztán hamarosan elértem a régi nyomvonalat, amire rá is térítettek a kék jelzések. Tehát itt egyszerűen csak elkerüli a pihenőházat az útvonal! A régi útvonalon értem el Ősagárdot, pontosan egykor érkeztem meg a kocsmahivatalhoz. Benn elkértem a szokásos Borsodimat és a kéktúra stemplit a fiatal pultoslánytól, aztán ejtőztem egy sort a sörömet kortyolgatva. Bár volt még időm bőven, tíz perc után felálltam és továbbindultam.
Ereszkedés a Naszály keleti gerincén
Még a Szanda-hegy is látszik!
Távvezetékek Ősagárd előtt
A további úton már nem volt több terelés, a mezők szélén ballagva kerültem meg a Bogárdi-patak völgyfőjét, és tértem rá egy nagy ívű balkanyarral a Galamb-hegy hosszú gerincén végigvezető erdei útra. 2004-ben meg megküzdöttem a fiammal a völgy susnyás akácosával, de hál’ Istennek ez a szakasz még korábban kiváltásra került! Eseménytelen út végén értem el a kaszálókat, ezeken keresztül pedig a Felsőpeténybe levezető útszakaszt. Volt még egy órám a buszig, ezért a falu előtt megálltam egy napos kaszálón, és leheveredtem a fűbe sziesztázni.
Pihenőhely Ősagárdon
Mezei úton Ősagárd után
Az ereszkedés vége Felsőpetényben lesz
A 15:53-as busz pont annyi késéssel érkezett Vácra, hogy nem volt érdemes rástartolni 6:34-kor induló személyvonatra, ezért kényelmesen átsétáltam a vasútállomásra és a napos peronon sütkérezve vártam meg a 17:04-es személy indulását.
A túra közben most is be volt kapcsolva a GPS. A tracket gpx formátumban ez alkalommal is közkinccsé teszem:
- GPS track -
