szaguldo kacaj Creative Commons License 2015.03.06 0 0 12533

Üdv! Egy ismeretlen ismerős. :) Én is most döbbentem rá, hogy kb. másfél éve írtam ide utoljára. Pedig úgy rémlett, hogy karácsonykor "beszóltam" valamit, de ezek szerint csak olvasgattam. :)

Azoknak, akik még emlékeznek rám: Szóval az van, hogy végre sikerült megvetni a lábam a fogászatban. Nagyon boldog vagyok, imádom a munkámat, a munkatársakat. Minden napom boldogságban telik a rendelőben, pedig a nap végére agyilag zokni vagyok. Nagy a pörgés, nagyon sok a beteg. De imádom minden percét. Sokat túlórázok is, de egyáltalán nem teher, örömmel dolgozom. Azt hiszem, ez már hivatás.
Minden úgy van, ahogy elképzeltem magam egy fogorvosi rendelőben (amiről azt gondoltam, nem is igazán létezik): laza, stresszmentes, de komoly munka, sok-sok nevetés, viccelődés az orvossal a tisztelet megtartása mellett, mindig jó hangulat a rendelőben, sok-sok nevető beteg. Olyan meseszerű. Megérte kitartani.

Előzmény: mirla (12531)