A hazai tanulság az, hogy a magyar politikusoknak és katonai felső vezetőknek teljesen mindegy, hogy a hadkötelezettség, vagy a szerződésesek korában élünk, a tartalékos komponenst képtelenek működőképes állapotban tartani. Emlékezz rá, hogy a döntnökök áldásos tevékenysége nélkül mekkora bukta lett volna mondjuk egy tartalékos tüzér osztály éleslövészete még sűrűn benn a VSZ-ben. Az amik Nemzeti Gárdája és Tartalékos Parancsnokságai éles bevetésre tudnak produkálni tartalékosokat. Azért, mert a haderőben fenntart egy egészséges rivalizálást az up or go az együttműködési készséggel együtt, ez megteremt egy egészséges fluktuációt. Az egész haderő szervezeti kultúrája olyan, hogy a kilépők motiváltak a NG-ba belépésre. Van folyamatos fejlesztés, akkor cserélik első vonalbeli eszközeiket, amikor az tartós tárolásba helyezve komoly képességet biztosít a tartalékos komponensnek vagy 10 évig. Magyarországon az első vonal haditechnikája is rohad. Fiam szolgált Soma alatt sorozatvetős szerződésesként. Most negyven éves. Ha hívják önkényes tartalékosnak és azt ígérik, hogy 20 nap alatt megtanítják csapott célgömbbel célozni, homokzsákot tölteni, akkor valami miatt nem megy. Ha azt ígérnék, hogy buli van, gyertek egy hétvégére, van új MLRS-ünk, ellőhettek vagy negyven rakétát, hanyatt-homlok rohannának. Az ami példát lehetne másolni egy gyenge 10 ezer fős hadosztállyal itthon is, de csak vízfej mentesen.