Miféle (NAGY) morvákról akartok ti írogatni? - talán a szlovákokról?
Különös fogantatású nép a SZLOVÁK - a huszita és a török idök találkozásának posztumusz gyermeke. Kivétel. Sok mindenben elüt a szláv nyelvcsalád többi tagjától. A HORVÁTOKKAL, a LENGYELEKKEL, a "kis" SZORBOKKAL stb. ellentétben nincs szokványos történelmük. Nincs a korai múltra visszatekintő, például törzseket felmutató krónikájuk. Nem ezer vagy másfél ezer éves históriára, hanem alig ötszáz éves lappangó múltra tekintenek - tekinthetnek - vissza. A hajszál-gyökereket is számítva: Amerika felbukkanásának koráig, a XV. századig, egy kis jóindulattal: a Hunyadi János vezette Száva menti, észak-balkáni országrészek, kiterjedt területek sorsát eldöntó csaták korüli idökig. Ezt bár illetékes köreik, például befolyásos történészeik, ha mindjárt tudatuk mélyére rejtetten is, de tudják, szemben a következetesen eltájolt tömeggel — tagadják. A tagadott "alkalmatlan" historiai tényeket behelyettesítendő, s valami "alkalmasabb" múltat, valami dicsóséget is felkínáló, egyben a folytonosság (aká.r a virtuális utódlás) kérdéséhez is kapcsolható eredetet keresve, patyomkini megoldásra jutottak. Kikötöttek a Nagy Károly által legyózött AVAROK és ÁRPÁD MAGYARJAI közt a IX, században eltelt rövid idö intermezzójában pár évtizedre a Kárpát-medence északnyugati peremterületein feltünt s a Morvafolyóról elnevezett MORVÁK (a némi acsarkodást felmutató, majd "... 902 után örökre eltünt MARHIANIK"-MORVÁK) kurta közjátékánál, Ráadásul e kurta közjátékot (megtoldva újabban Szamo — 623-6ö8 — "valószínűsíthetően Bratislava" központú Birodalmával) "érthetően" s kiadósan feldíszítették a legjobb esetben is a Morva-folyó mentén található veligradi vagy moravai , de sokkal inkább sirmiumi - sztrimoni - Metód éa Cirill ("a Konstantinápolyi Akadémia mintájára az els6 szlovákiai fóiskola megalapítói, az európai kultúrát a héber, a görög, a latin után a Biblia negyedik nyelvével, az ászlovákkal megajándékozá apostolok" vagy a kettós kereszt, a hármas halom stb.) eléggé különös és "szokatlan" legendáival. Lásd az ezzel rokon oláh-román s főleg Erdély történelmét érintő, azt kiforgató spekulációkat, vagy a mai MACEDONOK Nagy Sándorra szemet vetö "kontinuitás"-elméletét. A kézenfekvő valóság az, hogy a SZLOVAKSÁG XV. századi fogantatásának föszereplói, ha úgy tetszik, a szülök: egyfelöl a TÖRÖKÖK, másfelől az ún. PSZEUDOHUSZITÁK (az Észak-Magyarországot 1428 után elárasztó, az Északi-Kárpátokban lábukat megvetó, ott hosszú idóre befészkelödött pszeudohuszita martalóctömegek). Következésképp - képletesen szólva - a SZLOVÁKSÁG magzati kora a XV., csecsemökoruk kezdete a XVI. századra esik.
Összegezésként, átlépve minden további részletezésen, elmondhatjuk: a Dráva-Száva közi /1526 elötti/ Tótország voltaképpen csak látszatra szünt meg. Valójában, megkockáztatva az állítást, reinkarnálódott. Az történt vele, ami részben Horvátországgal is megesett: az eredetileg /ezer éven át/ tengermelléki, Adria parti - Knin és Tengerfehérvár /Biograd/ központú - Horvátországgal, amely jócskán eltolódott észak felé, azaz Horvátország átkerült a Zágráb központú, Zágráb székhelyü Tótország helyére. Tótország pedig, lakói révén — sajnos, a legújabb jugoszláviai eseményekre /a délvidéki, a boszniai, a koszovói... exodusra/ is emlékeztetve — , a XV. századtól kezdödöen fokozatosan, szinte észrevétlen, akár a búvópatak, átkerült a török rádiuszán kívül esö Északi-Kárpátok övezetébe, a "husziták" által mintegy véletlenszeruen "elökészített", szélesre tárt Felso-Magyarország hegyes-völgyes tájaira - a Felvidékre.
A kézenfekvó valóság az, hogy a SZLOVAKSÁG XV. századi fogantatásának föszereplói, ha úgy tetszik, a szülök: egyfelöl a TÖRÖKÖK, másfelöl az ún. PSZEUDOHUSZITÁK (az Észak-Magyarországot 1428 után elárasztó, az Északi-Kárpátokban lábukat megvetó, ott hosszú idóre befészkelödött pszeudohuszita martalóctömegek). Következésképp - képletesen szólva - a SZLOVÁKSÁG magzati kora a XV., csecsemökoruk kezdete a XVI. századra esik.
( Urbán György)
