A Pink Floyd érzést én kizárólag a Regret#9 moog szólójára értettem. Lehet, hogy nem is Wilson, hanem inkább Holzman érdeme. :-) És, mint utaltam is rá zseniálisnak éltem meg.  Magam is úgy vélem, hogy Wilson bőven van annyira egyedi, eredeti és egyedülálló, hogy maximum úri passzióból, vagy az öregek iránti tiszteletből, ilyen módon teljesen készakarva mutatna ilyesféle jelenséget.

Annak pedig én is igen örülnék, ha az idei évnek mintegy ómene lenne eme év eleji kiadvány. Magas a léc. Várható ugyebár Spock's Beard, ami más módon ugyan, de remélem, hogy megdobogtatja azért még a progger szíveket, valamint DT is, ami elé már több aggállyal nézek. Aztán majd még meglátjuk.