A jelenlegi rendszer arra épül, hogy lehet, hogy nagy az adósságunk, de majd kinőjük. Az adósságunk exponenciálisan nő, ha ezt tartani akarjuk mindennek exponenciálisan nőnie kellene. Mi van, ha ezt extrapoláljuk? Mi lenne 3-4 vagy 10-20 generáció múlva? Ha van bennünk egy csipetnyi optimizmus, feltesszük, hogy akkor is lesz emberiség.

Az viszont számomra szinte biztos, hogy ilyen távlatban még jó esetben sem fogunk 2-nél több bolygón lakni, és a Mars sem valószínű, hogy eltart 3-4 milliárd embernél többet akármit is csinálunk.

Mire számítunk? Mindenből majd gyorsul a fogyasztás? Ma max 2 évre veszünk telefont, 40 év múlva már csak 1-re? 200 év múlva már csak 2 hónapra? 1000 év múlva egy ezzel ekvivalens készüléket már csak 15 percre? Nyilván abszurd, milyen pazarló életmódot kell kisajtoljunk magunkból, hogy ezt fenntartsuk?

A megoldást az önellátó életmód adhatná, amit valóban nem lenne egyszerű visszavezetni. De egy deflációs környezetben lehetséges lenne. Ha keresel 100 egységet, 60-ból megélsz minden kiadással, félre tudsz tenni 40-et, és az ugyancsak 40-et fog érni akkor amikor már nem leszel keresőképes.