Köszi. :-)

És az én fordításom (no majd összehasonlítom mondatonként):

 

Lehet, hogy végül is azonosulunk azzal a képpel, amelyet mások alakítanak ki rólunk ahelyett, hogy olyanná válnánk, akik valójában vagyunk, és a saját személyiségünk felfedezése is csak az alkalmazkodás egy formája. Bár létezhet valaki, aki jobban ismer minket, mint a saját véreink, még azt az asszonyt is beleértve, aki a méhében táplált és a világra hozott minket. Létezhet egy olyan ember, aki a szerelem szemével tekint ránk, és ebben a fényben megmutatkozik mindaz, amivé válhatnánk...

 

La Mancha fővárosában, Albacetében születtem 1917. április 10-én. Jól tudod ezt, mert ismered a történetemet, és könnyebb megtéveszteni egy papot, mint egy orvost. Barátnőm, Olga Guillot, a kubai bolero nagyszerű énekese mesélte, hogy mindig különböző dátumokat adott meg, ha az életkoráról kérdezték, mert az volt a leghelyesebb, ha zavart keltett, egyébként titkolóznia kellett volna. Igen, merő kacérságból vagy egyszerű szórakozásból tette ezt. De már túl sok dolgot hárítottam el magamtól szinte egész életemen keresztül. Tökéletesen tudatában vagyok annak, amit most mondok, kedves doktornőm és barátnőm, hogy a legnyilvánvalóbb, legmeztelenebb igazságra van szükség. Hosszú ideig hallgattam erről a történetről, és próbáltam homályba burkolni a nyomait, mert azt hittem, hogy a szenny és a sötétség, amit a többi ember bizonygat, igaz lehet. Néha annyira elfogadtam a hazugságokat, hogy együttműködtem velük, még felül is írtam a saját igazságomat az otromba hazugságok foszlányaival. Talán összedolgozunk az ellenségeinkkel, mert miután túléljük azokat, akiket szeretünk, részben bűnösnek érezzük magunkat az igazságtalanság, a káosz és a sötétség miatt, mely nekik jutott osztályrészül, és amit ránk hagytak a becstelenség néma tanúiként. Ezért nem hallgathatok tovább. Mert a sötétség végül kioltja a saját életemet és a mások életét is.

 

Sosem voltam ostoba, hidd el. Csakugyan biztos vagyok abban, hogy sok csalódástól megkíméltem volna magam, ha kevésbé lettem volna eszes. Az ember nem kerülheti el azt, hogy önmaga legyen, ha pedig mégis ezt teszi, akkor hibát követ el, ahogy ez velem is megtörtént oly sok alkalommal. Az a legrosszabb, ha tudod, hogy tévedsz, és kibúvókat keresel magadnak azért, hogy következetesen kitarthass a tévedésed mellett. Nemes mentség, hogy nem okozol fájdalmat másoknak - kedves Rosa, tudod jól, miről beszélek -, de a a rövid keserűség sem jobb a hosszúnál, mert mindegyik csak ártalmas kifogás, hogy ne kerüljünk összetűzésbe a saját életünkkel. A fájdalom maró sebként éget szüntelenül, de ahogy azt egy másik jó barátnőm mondta nekem, be kell fogadnunk a fájdalmat, és azon kell lennünk, hogy az élet javára fordítsuk.

 

Mennyit fáradoztam azon, mint te is, hogy eltüntessem a nyomaimat, és végül háromnegyed évszázad telt el, mire előástam és beismertem azokat. Félre kellett tennem a saját felfedezéseimet az igazságról, hogy ne zavarjam össze azt. Van ami rosszabb a fájdalomnál és a félelemnél, barátnőm, az, amikor már nem félünk és nem is várunk semmit. Mikor nincs többé aggodalom sem veszély, mert nincs mit elveszítenünk, és bár az élet megtagadja tőlünk az ajándékait, viszont valami megmagyarázhatatlan okból lehetővé teszi, hogy tovább létezzünk. Az egyik ok talán az, hogy tanúságot tegyünk a múltról, és igazságot szolgáltassunk azoknak, akik velünk voltak. Elérkezett a pillanat, hogy vége legyen a színjátéknak. Federico és én rászolgáltunk erre. Az egyetlen bűnünk az volt, hogy szerettük egymást, és biztosíthatlak róla, hogy ez jobban bántja azokat az embereket, akik csak sejtik azt a távoli ragyogást és örömöt, amiben nem tudnak osztozni, amit Isten ad és vesz el. Az a mindenható atyaisten, akiben továbbra is kételkedem még ebben a pillanatban is, mikor valószínűleg közeledik az utolsó órám, de aki, ha létezik, nem ítélheti kárhozatra a fő parancsolatát, mely a szeretet.

 

Ha valaki idetévedne, akkor tisztázom, hogy az idézetek Manuel Francisco Reina: Los amores oscuros című regényének kezdő oldalai. A regény Federico utolsó szerelmének történetéről szól.

 

/A mail címem publikus lett/