"Belekukkantottam a táblázatba, elég siralmas."

 

Én sokkal inkább az értelmezést tartom siralmasnak.

A géntechnológiai és a GMO-kockázatvizsgálat fogalmainak katasztrofális összekeverésére utal annak alapján megítélni, hogy egy ország géntech nagyhatalom-e, hogy hányszor említik meg, vagy fordul elő a kifejezetten GM növények kockázatvizsgálatával foglalkozó tanulmányokban.

 

Ez azt viszont jelzi, hogy a magukat GMO-kutatónak vallók, mint Pusztai Árpád, vagy Bardócz Zsuzsa, illetve GMO-kockázatvizsgálók, mint pl. Darvas Béla, vagy Székács András, mérsékelt eredményességgel dolgoztak az országban elmúlt évtizedekben, de ez nem géntechnológia.

 

Géntech nagyhatalomnak akkor számítottunk, amikor amikor a világon először nálunk készült transzgénikus lucerna (1986), amikor az elsők között hoztak létre nálunk direkt DNS-bevitellel GM kukoricát, búzát, még az ezredforduló előtt, sorra születtek a géntech. szabadalmak stb.

Hogy most hol vagyunk, erről mennyire tehetnek a benne dolgozók, és mennyire a kívülről gáncsoskodók, az már egy másik, erősen átpolitizált mese.

 

Javaslom az eredeti közlemény újraolvasását: abból kiderül, hogy kb. 32 ezer mindenféle cikk (többek között review, vita, válasz, vélemény stb.) közül azt a kb. 700-at összesítették, amiben volt konkrét kockázatvizsgálati kísérleti eredmény. Ez volt a meta-analízis tárgya, se több, se kevesebb.

 

Igen, van Seralininél jobb: az összes, ami benne maradt az elemzésben. Mert azokban nem voltak olyan durva, objektivitást kizáró hibák.
Ami persze nem jelenti azt, hogy a Seralini által kókányolt kísérleteket más megcsinálta volna jól, de az, hogy nincs jobb helyette, nem lehet ok arra, hogy egy rosszul elvégzett munkára szabadjon bármit is alapozni.