"Abban viszont nem értünk egyet, hogy először nem szabad úgy odaállni, hogy "csak" a teljesítés a cél, hanem legyen időcélunk. Hiszen honnan tudjam, ha még sosem csináltam? Persze a maratonnál is volt időcélom, de ott is akármikor közbejöhet vmi, ahogy az IM-en is, így elsődleges célom a teljesítés, majd másodjára az idő."

IM-en szinte biztos, hogy valami be fog jönni, de időcél akkor is kell. Legalább sejtened kell, hogy mire vagy képes. Nekem mindig volt egy ideális, egy reális és egy pesszimista időcélom, hol ehhez voltam közelebb, hol ahhoz a végén. (Sőt a haverokkal mindig fogadásokat kötöttünk, hogy ki lesz legközlebb a jósolt időhöz). Ha lövésed sincs, hogy mi a cél, akkor nem tudod beosztani az erőd a bringán, azzal viszont teljesen tönkrevághatod a futásod.

Életem első maratonján 3 órán belül akartam futni, megszakadtam, 3:14 lett, tanultam belőle, következő évben 2:58 lett. Első IM-en 10 óra körül akartam menni, elkapott a hév, elbringáztam magam, mert jó helyen álltam (akkor még kicsi volt a mezőny), futás felénél már bele kellett gyalogolnom, aztán 30-nál 9:30-nál feladtam, mert értelmetlennek láttam. Valószínűleg 11:30-ra pedig be tudtam volna hozni, utólag már bántam, hogy nem mentem végig, de akkor úgy éreztem, hogy ez már úgyis bukta. Következő évben bölcsebb voltam, meglett a 9:58.

Kell terv, ahhoz kell belőni az edzéseket. Nagyon hasznos pulzusmérővel edzeni és versenyezni, ha van rá lehetőséged, mert emelkedőkön nagyon jól meg tud védeni az elpazarolt energiától, amit egyébként észre sem vennél.