1) úgy is lehet, de úgy terhelőbb és hamarébb elveszthető az egyensúly. Én próbálgatom úgy is, de inkább lazán nyújtott lábbal próbálgatok - sokszor zsebre tett kezekkel, hogy csak a térd, csípő, felső test, kezek is kicsiben, meg a lábujjak pici gyors mozgásaival lássam el infóval az agyat. Ezekből aztán ki tudja számítani, minek hova kell finoman mozdulnia. De marhára nem egyszerű megcsinálni a 2 percet.

2) ha jól csinálom, akkor nem. De ha nem laza az ember (mikor nem tudom finomam remegtetni a felsorolt testrészeket - gyakorlatilag az egész testet), akkor egy perc felett már kezdem érezni. De tudok váltani más mozgásokba és akkor feloldódik a nyomás, vagyis olyan félig meddig görcsféle. Nem gyakorlok azért olyan sokat, pár kisérlet reggel melóbamenet, pár a melóban, és jópár hazafelémenet is. Még mindig nem találtam meg az igazi összhangot. Sokat jelent egy eltévedt gondolat is, mert lefoglalja az agyat és nem tudja olyan ütemben számolni az egyensúlyt. Vagy egy rossz levegővétel is kizökkenthet annyira, hogy már nem lehet visszahozni.

3) meglehet , hogy ennek gyakorlásától megerősödnek és aztán többet bírnak, rugalmasabbak lesznek....