Pár napja befejeztem. Nekem elsősorban a "nagyok" és közvetlen vagy melléjük adott munkatársaik közti munkakapcsolat és a politikai machinációik torzsalkodásaik a legfigyelemreméltóbbak. Szomorú és tragikus, hogy ennyire a dolgok tehetetlensége vitte sok esetben a történéseket.

Bizonyos mértékig érthető MacMillan azon konklúziója, hogy a "béketeremtők" a lehetőségek és a realitások talaján hatalmas munkát végeztek, lerakták az új világrend alapjait és önmagában a soron következő kudarcért, azaz a helyzet kifutásáért nem lehet a felelősséget elvenni a következő évtizedek politikai döntéseiről és folyamatairól, ám az akkor is tény marad, hogy 1919-ben a váltót erősen ebbe az irányba állították.