A Bíbic utcai kerítést nem én fotóztam, azt csak megkerestem a Google Maps Streetview rétegében. Másfél évtizeddel ezelőtt én is álmodoztam olyanról, hogy fontosabb utcákat végigfotózok és hosszú tablón összefűzött fotón kiállítok, de az ilyen álmaimmal az szokott történni, hogy a Google egyszercsak megcsinálja őket. 

A Gyula vezér lépcső fotót én készítettem, és vannak még hasonlók a gyűjteményemben. Nekem nincs problémám az általános állapotával, csak a közbiztonság lenne rendben, és az olyan rongálások ne lennének, mint például a Liliomdomb lakópark bejárati kaputelefonjának szétverése. 

Az aszfalt viakolorra történő cseréjének speciel nem örülök, de elfogadom, hogy ezzel kisebbségben maradtam. Kényszerből kerékre kellett pattannom, mivel nem tudtam járni (most már tudok), így egy fél rokkantkocsival jártam mindenhova. Rájöttem, hogy az autó tömegének egy négyszázadával, és zéró üzemanyagfelhasználással is el tudok jutni helyekre. A város környezeti problémáival kapcsolatos legtöbb elemzés a közlekedés teszi felelőssé a problémákért, nos ha tényleg ez a probléma, akkor uccu, kerékre magyar, mint Megvagy Hadnagy. Ha nincs autó, akkor a terheket kézikocsin kell tolni, nagyobb távokat emberhajtású kerekeken kell megtenni, a babakocsi is kis kerekeken gördül, sőt a legújabb járókeretek is. Legjobb kerék (legtakarékosabb) ami vékony, kemény keréken gördül, mesés keménygumikat tudnak már gyártani és könnyű kerekeket hihetetlen hatékony csapágyakkal. Nos, ezek a kerekes eszközök mind szenvednek a rázóköveken. A kőrakás egyszerűen nem alkalmas a gurulásra. Legjobb gurulni a 30-40 éves járda-aszfalton. Akkor még tudtak nagyon tömör, síma felületű, a felületben mégis tapadást biztosító kőfelületeket adó aszfaltot építeni. Ezeken a köveken megdöccen a kerék, borul a sörösrekesz, agyrázkódást kap a baba, és hasraesik a rolleres, az egykerekűs és a guruló járókeretes. Mondanám, hogy legyen kötelező mindenhol gurulósávot is építeni, de ma már aszfaltot sem tudnak építeni. Kiborítják a talicskából, se nem tömörítik, se nem egyenesítik, ragyás és hepehupás minden új aszfaltjárda. Ha lejtős úton aszfaltoznak, akkor a gravitáció gyűri hullámosra a még meleg burkolatot ott, ahol korábban hibátlan aszfalt volt. Nem általánosító lózungok a szavaim, napi átlag hat kilométert gurulok, végigjártam a várost (nem Budatétényt, hanem nagy-Budapestet), ismerem a járdákat, a bőrömön érzem a különbségeket.

Sajnálnám, ha a Gyula vezér lépcső elveszítené az arcát, és egy szokásos, számomra egyáltalán nem vonzó egyenkövezést kapna. Nekem csak a vandálok elkapása hiányzik, a támfal kő mállásának megállítása-pótlása, és persze a takarítás. Persze ha átalakítják bármilyenre (ami szerintem várható a Rózsakert sejthető városiasodásával), nekem akkor is megmaradnak a sejtelmes-sötétkék-mélyzöld, villanyfényes képeim és az emlékeim. Szeretném, ha a kőmállást úgy lehetne megállítani, hogy a kőfal mégis látható maradjon, mert az a település múltjának egy kis emléke, amiből egyre kevesebb van.