A 318, és 319-es mozdonyokkal kapcsolatban: Mindkettő a Sztálin Vasmű számára készült Babelsbergben. A 318-as, amit a köznyelv anno Nagy-germánnak hívott, 7 db-os széria volt, és jóval nehezebb. A Kis-germán 319-esből mindössze 3db. volt. A mozdonyokat a MÁV személyzettel üzemeltették a VASMÁV (a Vasmű vasútüzemének MÁV neve, mivel akkor a Vasmű vasútüzeme a MÁV-hoz tartozott, hasonlóan a MÁV-BEV-hez). Ez az állapot 1953-tól 1960 december 31-ig állt fenn.

A Vasmúben viszonylag hamar bekövetkezett a dízelesítés, ezért ezek a mozdonyok feleslegessé váltak. A 319-esből kettő át lett alakítva tűznélkülivé. a 318-asok jó része pedig Ózdra került, és ott pöfögött tovább.

Hogy semmilyen számon nem jártak MÁV vonalon, az túlzás, ugyanis ahogyan ma is, akkor is jártak az Újállomásnak hívott mai állomáson, ún. menetekért. Azt tudni kell, hogy valaha a Vasmű nem volt hermetikusan kerítéssel elzárva a Világtól, így a Várostól sem. A Város első vasútállomása is az akkor még bekerítetlen Vasmű területén volt, Sztálinváros-Betonút néven!

Az első képen egy 318-as éppen a Sztálináros, vagy helyi nyelven Újállomás nevű szolgálati helyen tartózkodik. A másik két kép 319-es eredeti, majd tűznélküli kivitelben.