Most csak leírom levezetés nélkül a diszkrét egydimenziós L(x,t) Lorentz transformációt, amelyben a legkisebb hossz és idő a Planck egység.
1. x' = L1(x,t,n,m)
2. t' = L2(x,t,n,m), ahol x,t egy mozgó jel K inerciarendszerbeli, x' , t' ugyanezen jel K' -beli nyugvó koordinátái, n és m pozitív egésszámok és m nagyobb n-nél.
Természetesen csak fénysebességgel rezegnek ( cikk-cakkban mozognak a jelek.)
y=(m2 +n2 )/(m2 -n2 ) ez a spec.relből ismert "gamma" tényező, a Lorentz faktor.
Lássuk az egyenleteket:
I. x'=y(x-ct(2mn/(m2 +n2))
II. t'=y(t-2mnx/(c(m2 +n2 )))
Ez itt két diofantoszi egyenlet, ahol c-t és a Planck egységeket 1-nek vesszük. Keressük az egész megoldásait, x,t,x',t' m és n-re.
Lehet rá vállalkozni, ne csak én dolgozzak :-).
Nem kell magyarázzam, hogy a természet tele van egésszámokkal és nagyon is nem akadnak egybe, inkább pont így kerülnek harmóniába. Minél nagyobb léptékben vizsgáljuk az univerzumot annál inkább folytonossá válik míg ellenkező irányban, az atomok világa felé diszkrétté és az egésszámok között kell a megoldásokat keresni.
