Elég régóta fenn vagyok a facebook-on egy babás csoportban. Oda írtam ezt le. (Nincs erőm mégegyszer leírni, úgyhogy nézzétek el.)

Gyorsan leírom a szülésem történetét, bár nagy részét úgy is tudjátok. Szóval hétfőn (22.-én) reggel voltam vérvételen és NST-n. Akkor még nem mutatott fájásokat a gép. Aztán délután itt volt a mamám (mert ugye délelőtt ő vigyázott Bogira) és mondtam is neki, hogy nézze folyamatosan keményedik a hasam. De nem fájt, nem görcsöltem és egyáltalán nem volt rendszeres. Aztán reggel 9 körül már éreztem valamit, de még mindig inkább csak keményedéseket, nem is nagyon figyeltem rá, pedig szerintem, így utólag már akkor is 3 percesek lehettek. Csak közben én öltöztettem, reggeliztettem Bogit... Aztán 10 körül már felhívtam a párom és anyukám, hogy készüljenek, mert lehet, hogy valami lesz. 11-kor riadóztattam már mindenkit, mert véreztem (utólag biztossá vált, hogy tágulásos vérzés volt) és 3 percesek voltak a fájások, ami szép lassan biztossá vált, hogy az. De mivel nem volt túl erős, ezért inkább csak a vérzés miatt indultunk el a kórházba. Párom hazajött, átöltözött, én gyors lezuhanyoztam (hátha múlik, de nem). Aztán páromnak még gyorsan el kellett mennie anyukámért. Mire ideértek már gondoltam, hogy még ma meglesz Gergő. 12:45-re értünk a kórházba. Megvizsgáltak, 4 centire voltam kitágulva. Átvittek a szülőszobára és rákötöttek az NST-re. Kb. fél órát lehettem rajta, amikor közölték, hogy most előkészítenek, beöntést csinálnak. Átmentünk egy másik helyiségbe, de ott megvizsgált a szülésznő és azt mondta, hogy már 7 centire ki vagyok tágulva, így nincs idő a beöntésre, mer még a wc-ben fogok lebabázni. Vissza a szülőszobára. Nemsokára a párom is bejöhetett. Kis idő múlva mondta a szülésznő, hogy szóljak, hogyha székelési ingert érzek. Én éreztem már, de az előző szülésből adódóan tudtam, hogy még nem tartunk ott. Két fájás múlva viszont már szóltam. Megnézte, mondta, hogy még egy kicsi kell. Azt kérdezte, hogy nem akarok felállni egy-két fájás erejéig, hogy az a maradék méhszáj is rövidüljön? Hahaha. Hát nem akartam, de valószínűleg állva esett volna ki belőlem a gyerek, mert még két fájás és jöhetett a kitolás. Egy nyomás: fej, egy nyomás: test. És már kint is volt a kisfiam 15:19 perckor. Szóval a szülés nagyon gyorsan, könnyen és szépen ment. Én nagyon boldog voltam és láttam, hogyan látják el a fiamat. (ezt Boginál nem láthattam, mert más helységben végezték) Na, de akkor jött a baj. A doki hívta a másik orvost, hogy segítsen. Nagyon véreztem és nem tudták honnan. Rögtön hívták az aneszteziológust. A páromat pedig kiküldték a babával. Akit érdekel a neten utána tud olvasni. A zárójelentésemre azt írták rá, hogy atonia uteri. Arra emlékszem, hogy altatás közben a doki odavetette, hogy lehet, hogy ki kell venni a méhemet. (bár ebben nem voltam biztos, mármint, hogy ezt mondta, de utólag kiderült és utánajártam, hogy így volt. De szerencsére nem lett semmi baj.) Aztán felkeltettek. Én ott feküdtem egyedül, órákig remegve. A páromat hazaküldték, hogy ha este akar jöjjön vissza hozzám (természetesen vissza is jött), a babát pedig már elvitték a gyerekágyra. Este 9-kor vittek át engem is a gyerekágyra és kb. éjfél volt, amikor először megszoptathattam Gergőt. Aztán egy napig mindig hozták hozzám szoptatni, mert annyira gyenge voltam és szédültem, hogy nem bírtam ellátni. A következő nap viszont már végig velem lehetett. Szóval csodálatos dolog egy ilyen csöppség és a szülésem is csoda volt egy kis bakival beárnyékolva. Bogi még a kórházban találkozhatott Gergővel és nagyon kíváncsi volt rá, de hamar félrevonult rosszalkodni. Nekem pedig nem engedte, hogy felvegyem, megöleljem... Hú, ez nagyon rosszul esett. Nem így képzeltem el..... ....... ......Viszont amikor hazajöttünk rögtön meg akarta fogni. Mindenkinek mutogatta a testvérét. Aztán elment játszani. Néha eszébe jut, akkor elfut és mondja, megnézem. Néha szól, hogy anya, sír a tesó.... Szóval egyelőre elvannak egymás mellett.Jó hosszúra sikeredett, de így kerek a történet.

Képet egyelőre nem tudok feltölteni, mert azt írja, hogy túl nagy a méret.