Ez természetes. Ő azonban világosan és kristálytisztán fogalmaz és érvel. Közérthető, de nem túlságosan egyszerű nyelven teszi ezt. Ugyanakkor írta, hogy azzal "edzette" magát, hogy olyanoknak tanított történelmet, akik nem igazán érdeklődtek a tárgy iránt, így meg kellett tanulnia úgy előadni a mondókáját, hogy azzal lekösse ezeket a személyeket is, s ezzel sokat tanult arról, hogy hogyan is kell a széles közönségnek is eladhatóan tálalni a történelmi témájú munkákat.

Remek példa ebben a tekintetben, hogy a Párizs környéki békékről szóló könyvét nem akarták kiadni a kiadók, mondván, hogy az egy halálosan unalmas téma, ami senkit sem érdekelhet ("eladhatatlan"), ám végül szép díjakat kapott a könyvért.