Nem rég elhunyt Sándor barátom emlékére készült a vers, íme:

 

A magyar legenda

Bődey Sándor emlékére

Mottó: Fényangyalok köntösében állj

Teremtőd elé Nimród gyermeke –

Üveghegyen túli bércen át

Megkoronáz az ősök szelleme  -

 

A hegy mögött, a hídon át,

Csak jött, csak jött az ég alól,

Valaki tudta, valaki várja

A csodaszarvast valahol -

Őrzi dajkátlan álmok pőre őre,

Hajolna pompás hajadonnal, hajnalonta,

Tündérkerti, erdő-elvi, szép leánnyal

Matyó mintás legelőre –

 

Dalolva menne,

Esküszegő keresztelőre -

Szól az ima mennydörögve –

Halleluja, hallé lu-jah!

Ám hörögve is hiába tiltják már a táncot:

Visszacsalnak labanc sáncot, emlék láncot

Körszakállas enyves ujjú múmiák:

Halleluja, halleluja! Máglya lángot!

Sisteregve, lobog-lobog a szűzi láng,

De a Szer etet és él mindörökre -

Így éghet el az intrikus világ –

Hallelúja – int a fáma:

Feszítsd fel a lárma fára,

Nimród szülte Hargitát –

Bosszú árnyat húz a pápa,

Kereszttel irtott Hunniára -

Írását, múltját tűzre szánva,

Mákonyt szór a napvilágra, -

Megéget könyvet, tudóst, költő népet,

Kereszt kergeti tűzhalálba,

A kisjézusi BOLDOGASSZONY üdvösséget.

Ám a tűz nem éget meg,

Háromszéki székelységet -

Mert a magja, parazsas láng:

 

A hegy mögül, a bércen át,

Csak jön, csak jön az ég alól -

Valaki tudja, valaki várja

Alkonyi estén, friss hajnalon -

Valaki látta? Dobban a szív, és zakatol -

Százados, hosszú éjen át,

Várjuk Esthajnal csillagát,

Csaba népét, Nimród fiát -

Ismerik mind a legendák:

Nagy-Boldog-asszony-BABBA-Máriát -

 

A Kárpát haza Szentkirályát, hun Atillát,

Ezer éve minden magyar hazavárja valahol,

Aki eljön majd egy, csíksomlyói, megváltó napon,

A kéksugaras, ezüstfehér, szíriuszi fénylovon.

 

Szkíta Magyarok! Nincs más dolgotok,

Teljesítsétek be az ősi jóslatot –

Karacsuny vár, túl a messzi partokon -

Neveljétek fel, és röptessétek ifjú sólymotok!

 

NTK Horváth Sándor, Kaposvár, december 13.