Dehogy adom el a gépet (miért is kellene?), nagyon jó kis masina, csak hát alkatom és szokásaim miatt erősen nyúzom. Éppen az benne a nagyszerű, hogy minden alkatrésze szépen, kiszámíthatóan kopik el, vagy ha mégsem (pl. a nyeregtartó törése vagy a küllőtörések), az nem végzetes, a sérült alkatrész kitart akár egy napig is.

A Mavic a boltos szerint tízegynéhányezer forint lesz, és azért veszem ezt, mert ilyen gyártmány van raktáron náluk a dupla falú, duplán szegecselt felniből. Állítólag ritkán keresik, és rendelni se sűrűn szoktak, csak lesik, mint macska a rigót.

Rajtam egy megelőző kerékcsere sem segített volna, mert bizony az én kilóim alatt annak a küllői is elkezdtek volna törni. Egy ízben gyárilag nagyon masszívra fűzött kereket kaptam, az két hónapig bírta (utánhúzással, satöbbi). Egy szintén gyári, szegecs nélküli Bontrager is tönkrement így: a küllő kitépte magát a lyukon, és ott aztán ablakosan kihasadt az abroncs.

A "számolatlanul elmenő karbantartási pénz" helyett inkább úgy fogalmaznék: időről időre pótolnom kell a magukat megadó, elkopó alkatrészeket. Naponta nyolcvan kilométert tekerek (akár hóban-sárban is), plusz a nyári négy-ötezret a hosszú túrán. Ennek megfelelően láncápolásra nemigen költök, és szervizbe sem adom a gépet, mert azzal járok munkába.

Boltok természetesen voltak út közben a nyári túrán (leginkább a Baltikumban jártam most), és gazdagítottam is őket rendesen. Nyereg, pedál, külső, és más effélék estek be július 1. és augusztus 19. között.