Ma délután láttam a Vatikáni Múzeum című, 3D-s filmet az Uránia moziban. Már a bejáratnál meglepetés ért, ugyanis hosszú sor állt a pénztár előtt. Ilyet sem láttam az utóbbi időben. A mozi szerencsére rugalmasan kezelte a kezdései időpontot, nem vetítettek, csak az után, hogy mindenki megkapta a jegyet. A filmhez szükséges szemüveg a másik fölé téve kissé kényelmetlen volt, de ez igazán nem volt fontos szempont. Maga a film valóban térhatású, sokszor úgy éreztem, mintha én járnám körbe a kiállított szobrot. A bevezetőt a Múzeum igazgatója mondta, a bemutatott műtárgyak legnagyobb része a reneszánsz korából származik, a nagy hármastól. Persze, a Laokoon szoborcsoportot nem számítom ide, de ez is II. Gyula pápa idején került elő. Ez utóbbi portréját elnézve, ravasz vénember lehetett. Az viszont biztos, hogy ízlése, az volt!

Közelről megszemlélhettem a Pietát, néhány részletet a Sixtus-kápolna freskóiból, no meg az Utolsó ítéletet. Ez utóbbi elég nyomasztó volt, nem túl meglepő módon. Rafaello Athéni iskolája annál harmonikusabb látvány. Meglepett, hogy Van Gogh és Chagall is festett Pieta-képet, de bevallom, nem nagyon tetszettek, egyszerűen nem az ő műfajuk. Dali Keresztrefeszítés képe viszont igen. Bemutattak egy antik Herkules torzót, annak idején Michelangelót kérték fel, hogy egészítse ki, de ő azt mondta, így jó, ahogy van!

A látottak közül sok nem volt újdonság a számomra, de két dolog igen: az előtérben egy lóra támadó oroszlán szobra, és egy görög lányszobor. Ez utóbbinak szép görög profilja, csodás kontya, és remek tartása volt.

Szívesen néztem, de örültem volna, ha a képzőművészet mellett láthatok pl. egy-két kézzel írt kódexet, no meg pl. Cellini ötvösműveit, de hát nem mutathatnak be mindent, hiszen ez a múzeum nagyon nagy. Talán készül még néhány film.

Még egy érdekességet figyeltem meg. Igaz, a nézők nem a legfiatalabbak közül kerültek ki, de a vetítés befejezte után nem siettek felpattanni és kirohanni, egy kis ideig csendben, maguk elé nézve ülve maradtak.