Tegnap láttam egy Huszti Péter előadást, ami  …sárból, napsugárból címmel hangzott el. Délelőtt tartották, és a közönség jelentős része nyugdíjas hölgyekből és kevés számú urakból tevődött össze. Akadt azért néhány fiatal is, de tényleg csak néhány.

Ami magát az előadást illeti, nagyon tetszett. Huszti Péter a színészpályáról beszélt, méghozzá érdekesen, azokról az óriásokról, akikkel együtt dolgozott. Jó néhány érdekes anekdotát mesélt róluk, a közönség élénk tetszésnyilvánítása mellett. A szerepeiből is vetített kisebb részleteket, még fekete-fehér is volt benne.

Azt egyik ilyen történetet én is elmondom, még akkor is, ha ezt inkább a kortársaim fogják méltányolni.

A történet zenei aláfestéseként a Lenin, a hős ki csak népének élt dallama hangzott fel. A jelenlévők arcán diszkrét mosoly jelent meg, és szinte érezni lehetett, hogy a nosztalgia szelleme átsuhan a termen.

A hatvanas évek elején a Madách Színház társulata látogatást tett Moszkvában, és megtekintették a Lenin-mauzóleumot is. Előtte hosszas eligazítást kaptak, ami szerint viselkedjenek illendően, ne ácsorogjanak hosszan a koporsó előtt, ne vigyorogjanak, ne tegyenek megjegyzéseket, ne beszéljenek egymás közt, ilyesmiket. Kicsit furcsállta ugyan, hogy felnőtt embereket általános iskolások szintjén kezeljenek, de szépen belenyugodtak, ugye más hely, más szokás. Másnap megtörtént a látogatás, Huszti Péter Márkus László és Kiss Manyi mögött állt a sorban. Manyika olyan szigorú és elszánt képpel meredt maga elé, hogy szegény Márkus alig tudta visszafojtani a nevetését. Erre Manyi már úgy meredt rá, mint egy zord gyezsurnaja, amitől Márkus majd’ megfulladt. Végül sikerült uralkodnia magán, simán besétáltak, megnézték Lenin elvtársat a koporsóban. Manyika, fittyet hányva az eligazításnak, megállt a koporsó előtt, hosszan szemlélte, majd megszólalt: Gyerekek, hiszen ez a Petrik Jóska!

Nagy siker volt, mint akkor, mint most.

Érdekes véletlen, hogy utána könyvárba mentem, és az első könyv, amit megláttam, Huszti Péter szintén …sárból, napsugárból című könyve volt. Talán nem is kell mondanom,  hogy rögtön lecsaptam rá.