Az 1626. évi parasztháború - amint az várható volt - a gyöngébben felszerelt és rosszul kiképzett paraszti seregek vereségével végződött.

Mindamellett ez volt az újkori és kora újkori időszak legvéresebb eseménye Felső-Ausztria történelmében.

A felkelésben kb. 40 ezer paraszt vett részt, ezek közül kb. 12 ezret ítéltek el és kapott valamilyen büntetést a felkelés bukása után.

A megtorlás kemény volt, az evangélikus prédikátoroknak, lelkészeknek menekülniük kellett.

A parasztságot erőszakkal és fenyegetésekkel kényszerítették a rekatolizálásra.

 

Az 1648. évi vesztfáliai béke után azonban egy hosszú, békés időszak köszöntött Felső-Ausztriára.

Alsó-Ausztriával ellentétben ide ugyanis  nem értek el sem az 1683. évi oszmán hadjárat, sem az 1703-1711. évi kuruc szabságharc török és magyar (kuruc) portyázói.

 

Mindamellett titokban a parasztság egy része továbbra is lutheránus maradt, titokban a lutheránus vallást gyakorolták.

Ezek egy részét - akik végleg nem akartak rekatolizálni - aztán Mária Terézia uralma alatt kitelepítették.

Így kerültek evangélikus vallású felső-ausztriaiak a Magyar Királyságba, többek között Keresztúr (Gerersdorf, ma Rákoskeresztúr) és Iklad falvakba is.