Néhány dolgot ki kell egészítenem. A Camino nem csak zarándokút. Bár ez van a köztudatban, hisz kialakulása valóban ebből indult ki. Ma egyre többen más indíttatásból járják az utat. Ez lehet például turizmus, megmérettetés, művészettörténet, nyelvtanulás, egyszerű vándorlás és még sok más is.

Egy zarándokút sem csak attól zarándokút, hogy azt egyházi-, lelki vezető irányítja. Számos társammal találkoztam ott, akik egymaguk, párban, vagy kisebb csoportban rótták az utat, bármilyen elöljáró nélkül. Külön sajátossága az egésznek, hogy soha senki sem erőltette rád a vallási részvételt. A zarándokszállásokon egyszerűen ki volt írva az esti zarándokmisék időpontja, de senki nem kért és nem kérdezett rá, hogy részt veszel e rajta. Ez mindenki magánügye volt. Minta ahogy a szállások zöménél szállásdíj sem volt erőltetve. Ott volt egy persely a recepción. Donatív jelleggel vagy tettél bele pénzt, vagy nem. Senki nem szólt, nem is figyelte a hospedero ezt sehol. Ez is magánügy volt.

Még egy dolog, a zarándok végig az egész út mentén érezhette a lakosság, az egyház és az állam megkülönböztetett figyelmét. Útszéli ingyenes vendéglátás, friss víz, gyümölcs, segítő kiegészítő útjelzések, zarándok pihenőpadok, személyes információk kézzel-lábbal, nyitott templomok ahol a hőségben megpihenhettél, többnyelvű misék, templomi-, történeti-, művészettörténeti ismertetők, zarándok menük akár a legkisebb éttermekben is, múzeumi kedvezmények, 50%-os!!! utazási kedvezmények (pl. repülőre, távolsági buszra, hajóra, nemzetközi vonatra), a teljesítésről névre szóló latin nyelvű diploma, stb., stb., stb.

De a zarándoktársak hozzáállása, a baráti, segítő, kapcsolatkereső és mégis a magányt is megadó lehetőségek, a rengeteg személyes élmény, a legendák, történeti emlékek, építészeti remekek, a táj változatossága, az emberek megértő és segítő szándéka mind külön témák lehetnének. Csak ami most hirtelen előjött emlékeimből. Igaz nem írok róla könyvet, de nem is rejtem ezeket a dolgokat véka alá. Szerintem tudni kell róla, máshol hogy történik mindez.

Szép dolog és fontos is a lokálpatriotizmus (talán eddigi hozzászólásaimból és is vádolható vagyok a Bükk, a Karszt, vagy Zemplén szeretetemmel), itthon is minden utamról többként térek haza, de az ott átélt dolgok másak. Ja és mi nem vallási zarándoklatként, nem is kalandorként, ’csak’ turistaként vágtunk bele. Én azért állítom, ezer szállal kötődöm a hazai turizmushoz, mégis lehetőségeimhez mérten igyekszem bejárni a világot. És ezt nem szégyellem, még ha kapok is érte meg nem értő megjegyzéseket és értetlenkedést. Mert a turizmus nem ismer határokat.

Egyébként ez sem új dolog, mert vannak E-utak is, bár elég ritkán esik szó itt róluk. Pedig épp most erre is figyelem fordítódik majd. A jövő évi OKT jelzésfestés kapcsán feladatként kaptuk a Sátoraljaújhely környéki E-utak (E-3; E-4) rendezését is. Ezzel az infóval igyekeztem visszaterelni hosszúra nyúlt kiigazításomat a kéktúra témakörébe.