A dél-alföldi parasztság és a betyárok viszonya 1867, a kiegyezés után kezdett gyökeresen átalakulni. Míg korábban antifeudális és osztrákellenes népi hősökként tekintettek a parasztok a betyárokra, 1867 után egyre inkább úgy, mint a javaikat és biztonságukat fenyegető útonállókra, banditákra.

Ennek magyarázata, hogy 1867 után azért a parasztság előtt is jobban megnyíltak a gazdasági felemelkedés csatornái és már anyagilag is volt mit félteniük a betyároktól - akik a közhiedelemmel ellentétben elsősorban nem a gazdagoktól loptak, hanem a tanyásgazdákon és a parasztságon élősködtek, tőlük zsaroltak fenyegetéssel, ha kellett erőszakkal ételt-italt, különböző javakat.