Ónody András "Angyal Bandi" volt az alföldi lovasbetyár "prototípusa", pedig a későbbi alföldi lovasbetyárok túlnyomó részétől eltérően nemesi származású és nem alföldi születésű volt. A hegyes-dombos Borsod vármegyében született, élete nagyobb részét is ott élte, főleg csak betyárkodni, mulatozni és duhajkodni járt le az Alföldre, főleg a Hortobágy környékére.

Állítólag már fiatal korában elbűvölte az alföldi pásztoremberek - csikósok, gulyások - életmódja, kultúrája.

A betyárkalandjai során ő maga is a legtöbbször az alföldi pásztorok viseletét öltötte magára.

A leírások szerint magas, jóképű ember volt, hajlamos a verekedésre. Egy-két pofon kiosztásától nem riadt vissza, de - eltérően sok későbbi betyártól - nem volt véreskezű, gyilkosságot nem sikerült rábizonyítani.

A nép fantáziáját igencsak foglalkoztatta, hogy az egyébként viszonylag jómódú nemesemberből miért lett betyár, ezért élete után számos népi és irodalmi alkotás született róla.