Érdekes és tanulságos a beszélgetés. Nézőpontok merőben mások, nyilván ezek a különböző élethelyzetekből adódnak. 

Hasonló cipőben járok én is, azzal a verzióval kombinálva, hogy még itthonról fórumozom. De tavasszal költözni készülök 100 km-re a jelelenlegi lakhelyemtől, a fővárosba. Két kisgyermekkel, az apjuk nélkül. Igen. Én is újra akarom kezdeni. De velük együtt. MErt nem hiszek abban, hogy attól, hogy valaki házas és nem érzi jól magát ott ahol van, ne lehetne változtatni. Sőt kell. Én most kezdtem el kiiírni magamból az elmúlt 3 évem, holott ez itthon zajlott magamban. Az én változásom volt, A férjem annyit érzékelt belőle, hogy megváltoztam. Igen a világ változik, igy mi is. Nincs semmi ami állandó. 

EGyetértek részben a 40 év előtti gyermekvállalással és az egzisztencia kiépítésével is valahol gyermekváll. előtt. CSakhogy mindég visszatérek ÉN oda, hogy ezek társadalmi sztereotipiák, hogy ennek és annak igy-meg úgy kell lennie, mert az a megszokott. Könyörgöm, az életet mi alakítjuk. És magunkat pedig a szivunk kell ,hogy vezessen elsősorban.