Sziasztok, 

Én ezt végigcsináltam.....először nagyon komolynak tűnt. (Katolikus) Aztán a következő szint..meg a következő. Egymásnak dobálták a labdát. Olyan emberek írtak alá határozatokat, akikről fogalmad se volt, hogy kicsoda. Leveleztünk jó sokat.

A végére úgy éreztem magam mint a kislány a tanító néninél, hogy én vizeztem-e be a szivacsot amivel aztán megdobtam a táblát és csúnya lett. 

Az ügy is kábé ilyen komolyságú öltött a végére. Senki nem vállalja az arcát az egyház részéről. Nem kapsz válaszokat...Értsd úgy hogy egyszerűen nem válaszolnak a megkeresésre.  Szerintem vagy annyira dilettánsok az emberi ( úgy értem férfi-női)kapcsolatok terén, hogy fogalmuk sincs a történések ok-okozatairól, folyamatáról és keresik az ő szabályrendszerükben az ügyre húzható sémát ( ami természetesen nem lesz meg soha....gondoljatok a polgári élet sokszínűségére...nincs két egyforma jogi ügy. A polgári törvénykönyv igen vastag mégsem tud minden világi történést leírni vagy kezelni) vagy egyszerűen úgy védekeznek a logikus érvek ellen, hogy nem állnak szóba veled. Ez lehet a korábban említett dilettantizmus vagy akár gőg is.

Sóhivatal az egész.

Szerintem a Jóisten is pironkodik ilyenkor hogy az ő nevét használják.

Gondolkodom rajta, hogy lemondok a keresztségemről. Ehhez az egyházhoz nem akarok tartozni. Addig amíg  csak a díszletes részét nézed addig OK. Belül meg férges. A papok között ugyanaz a hierarchiaharc mint bárhol...ráadásul még jó frusztráltak is.

Aki meg próbálja -ismétlem próbálja- a klasszikus értelemben vett katolikus érékeket közvetíteni, azok szerint élni és nem vesz részt a játékban az perifériára szorul, megvetésben van része.

Na így ennyi...