"Úgy tudom az osztrák módi az, hogy a samottmag köré keskeny légrést hagyva építik fel a cserép külsőt - aminek így akármilyen alakja lehet és nem igényel átrakást úgy 100 évig..."

 

Üdv Caudata!

100 évig????

Bátor ember volt aki ezt mondta!!!

Hol olvastál ilyet????

 

 

"Ugyanerről az oldalról egy érdekes fejezet:

 

"Elmúlt az az időszak, mikor különösebb előzetes felkészülés nélkül, a kályhás a helyszínen, építés közben találja ki az éppen következő lépést. Ahogy az egy kaptafára, minták alapján épült kályhák kora is lejárt. Én az első csempe vagy samott tégla lerakása előtt minden munkámat alaposan megtervezem, és előkészítem. Ez egyes egyedi esetekben akár hosszabb időt is igénybe vehet, mint maga az építés."

 

Ez elgondolkodtató..."

 

Hát mit mondjak erre????

Jól hangzik, és nagyon nagy igazság van benne. De valahogy mégsem tudok rábólintani teljesen erre! Nekem ez olyan nagyon marketing utó-ízű. :-(

 

Mert:

1.

Aláírom, hogy lejárt a kaptafa kályhák, és ököl szabályok kora! El lehet felejteni az 1 csempe 1 légköbmétert.

(De hányan nem értik ezt manapság!)

Nemrég a cserépkályha topikban erről nagy adok-kapok volt! Hogy hőtechnikai méretezés kell, és egyebek. Hogy nem annyiból áll a kályha építés, hogy reggel beülök az autóba, megyek, aztán rakom a kályhát! :-(

(Na ezzel a hőszükséglet számítással amúgy ott egyedül maradtam ott érdekes:-).

És hogy milyen elő-utómunkák vannak egy kályha építése kapcsán. Amit a megrendelő nem gondol. És sokallja kifizetni a munkadíjat. Mert elosztja annyi nappal a munkabért; ameddig rakták a kályhát. De mennyi tervezés, anyagbeszerzés, egyeztetés, levelezés, telefonálás előzte meg?????

Én itt és most is azt mondom, hogy ha kályhát építeni hívnak:

-első a hőtechnikai számítás. Mi a lakás hőigénye. Ehhez meg kell tervezni a kályha külső méretét, tűzteret, egyebek.

De aki már sok kályhát épített, akár tömegkályhát is: egy adott hőigényt mikor meglát: már tudja nagyságrendileg milyen típus kell, mekkora lesz, mennyi anyag kell hozzá, és mennyi a munkadíj. Ezeket először hosszú végig számolni.

Amikor különleges igényekkel, megoldásokkal, extrém mérettel, hőigénnyel, stb találkozik az ember, akkor ezt újra át kell számolni nyílván.

 

2.

De az, hogy nem az építés következtében találja ki a következő lépést?

Ezt nem is értem.

Aki egyet sem csinált, vagy 1-et, az valóban gondolkodik: na ez kész van, mi jön ezután?

De aki hozzáértő, az nem gondolkodik, hiszen tudja, hogy mi mi után jön sorban. mi hány cm magas, stb,.... Nem 1 lépést, hanem az egész folyamatot látja, tudja előre. Akár fejből, papír nélkül is.

Aztán!

Az élet nagyon sokszor hoz meglepetéseket :-)

Nagyon sokszor az előre megbeszélthez képest változás van!

(nem akkora alapot csinált a kőműves, nem akkora a falnyílás, a hely, kell még hozzá padka is, nem ott van a kémény bekötése, vagy nem is akkora a kémény, sorolhatnám ....).

Ilyenkor az előre elkészített tervvel a szaki az izzadó homlokát törölheti csak :-)

Ha nincs rutin, vagy kevés az összes előkészítés borult,...

Ezt talán olyan példával tudnám érzékeltetni, amit mindenki ért:

Cserépkályha felső bekötés. Lehet jobbos, balos, vagy középen. Ha elterveztem, hogy jobbos, és kiszálláskor kiderül, hogy balról kell kötni; akkor mi van? Semmi. Egy ilyenen még gondolkodni sem kell sokat.

És az életben én sokszor tapasztalok olyat, ahol variálni kell. Nem öröm, de muszáj.

Ha jól felkészült a szakember, és fejben megvan a tudás, szakértelem, akkor nem okoz gondot a változtatás, változás, ha esetleg annak nincs anyagbeszerzési vonzata. Nem csomagol haza, hogy egy újabb hetet tervezéssel  töltsön. Hanem a következő lépést ott helyben számítja, alakítja ki.