Ja, ezt olvastam ma (nem teljesen itt lenne a helye, bocs topiknyitó):

 

http://divany.hu/ego/2014/11/26/4_dolog_amiert_jo_depressziosnak_lenni/

 

"A kutatók kifejlesztettek egy új kérdőívet, amivel a problémákon való rágódást, azaz azt a jelenséget tudják mérni, amikor valaki kizárólag egy probléma megoldására fókuszál. A rágódás a depresszió egyik jellemző tünete, amiben megjelenik a probléma eredetének elemzése és a lehetséges megoldások befektetés-nyereség arányának mérlegelése is."

 

Ez például igencsak stimmt.

 

"Szerintük a betegséggel együtt járó letargia, a koncentrációs problémák, a világ és a többi ember felé mutatott érdeklődés elvesztése mögött valójában energiatakarékosság áll, melynek célja, hogy az ember képes legyen jobban fókuszálni a problémájára. És ez elég jól is megy."

 

Valóban, csak hát ennek oka, hogy a szünet nélküli intenzív rágódás, a folyamatos, görcsössé vált probléma megoldás-keresés olyan mértékű energiabefektetéseket igényel, olyan szinten von el erőforrásokat, hogy azokon kívül más feladatokra egyszerűen már nem marad. Ezért tulajdonképpen semmiféle energiatakarékossági eredmény, előny nem keletkezik. A pszichés problémák, depresszió alapjáraton is egy energiahiányos állapotot idéz elő. Így ebből előnyt sajnos nem tud egy depresszióban szenvedő ember kovácsolni. Legalábbis, az én meglátásom szerint.

Jó felé tapogatóznak a kutatók, csak mivel feltételezem, nem állnak depressziós állapotban, nem tudhatták felmérni, hogy valójában ebben semmiféle pozitív, előnyös potenciál nem lappang.

Persze, nem vitatom el, hogy jól kezelt, megfelelő pácienseknél, külső segítséggel, energiabefektetéssel át lehet esetleg ezt az állapotot billenteni valamiféle előnyöket biztosító irányba.

Hibádzik a lehetőség, hogy észrevételem szerint a depresszió sokszor nem marad meg egyedül, jönnek vele a fóbiák, kényszerek, fizikai állapotromlás, amik a fenti előny-lehetőségeket pillanatok alatt eliminálják.

 

Persze, lehet ezzel vitatkozni, lévén bölcs egészségügyi rendszerünk pl.: az én esetemben csak egy szerény lefolyású disztimiát állapított meg (röhög a vakbelem ezen a naiv, hurráoptimista üzenetet rejtegető diagnosztizáción), ezért meglehet, a meglátásaimmal a témában egyáltalán nem is vagyok kompetens.